Hogy állunk a demokratikus szocializmus ügyével száz év után?

„A nagy fordulópontot a történetben a 2008-as gazdasági világválság hozta meg, amikor világszerte emberek millió veszítették el megélhetésüket egyik pillanatról a másikra. Értelmezésem szerint ez ágyazott meg a jobboldali populista pártok sorozatos sikerének 2010 után (a 2015-ös menekültválság erre csak ráerősített). A baloldali pártok közül sokan mintha azóta sem akarnának tanulni a kudarcokból: ragaszkodnak a centrista politikához, a liberális-neoliberális gazdaságpolitikához, mely – úgy látom – meghatározó szerepet játszott bukásukban.

Az a tézisem, hogy a 2010 utáni – máig tartó –, speciálisan jobboldali, nacionalista populista hullámhoz, de éppígy a 2008-as világválsághoz a harmadik út alapvető módon hozzájárult. Kudarca üzenet kellene, hogy legyen a mai baloldali pártok számára, hogy vissza kellene térniük egy tradicionálisabb baloldali politikához, az alsóbb osztályok tényleges képviseletéhez, rossz kompromisszumok nélkül. Magasabb munkabér, több szabadidő, erősebb munkavállalói jogok és jobb munkakörülmények – talán ez az, amit képviselniük kellene, amit mindig is képviselniük kellett volna.

Nem véletlen, hogy a sajátosan jobboldali és nacionalista populista, autoriter irányba hajló vagy kifejezetten autoriter jobboldal nem kifejezetten kedveli az állami oktatás támogatását, fejlesztését. Ösztönösen minden populista tudja, hogy a buta és rövidlátó politikára a tájékozott és kellőképp megfontolt választók kevésbé fogékonyak. Nem áll érdekükben, hogy tömegével »állítsanak elő« ilyen szavazókat.”