Háború és filozófia

„E háborús történet a közvetlen kiváltó oka annak, hogy Russell Kirk, a fiatal filozófus titán felkérést kapott egy ismeretterjesztő könyv írására. Arra kérték: közérthető nyelven magyarázza el a hétköznapi olvasóknak – mindenekelőtt a katonáknak –, hogy pontosan mi a tétje annak a nagy küzdelemnek, mely a szabad világ és a kommunizmus között zajlik. Miben áll a nyugati civilizáció, a keresztény kultúra jelentősége; mi tette naggyá az Egyesült Államokat. A mű The American Cause címmel 1957-re elkészült, és sok ezer példányt felvásárolt belőle az amerikai hadsereg. Russell Kirk számára azonban a munka nem ért véget. Az egyszeri feladatból misszió lett: egész életét a nyugati értékrend védelmének szentelte. A grandiózus életmű záró opusza az a rövid kultúrafilozófiai értekezés, melyet most már magyar nyelven is a kezében tarthat az olvasó: az Amerika brit kultúrája. A könyv 1993-ban jelent meg először angolul – magyar nyelven pedig Pásztor Péter fordításában idén, 2020-ban. Ebből az alkalomból szeretném bemutatni a XX. század egyik legfontosabb gondolkodóját.  (...)

Politikai tanácsadóként is letette a névjegyét: ő volt Barry Goldwater egyik szövegírója (a kudarccal végződő 1964-es kampány idején már nem), de baráti viszony fűzte Richard Nixonhoz is. Az elnök még halálos ágyán is T. S. Eliot: A kultúra meghatározása című könyvét olvasgatta, melyet Kirk adott a kezébe. 

Russell Kirknek azonban elsősorban történelemfilozófiai és kultúraelméleti munkássága az időtálló. Megtette azt, amire más nem volt képes: történelmet adott az Egyesült Államoknak. Bebizonyította: Amerika az Öreg kontinens testvére: az amerikai és az európai civilizáció a keresztény kultúra két ága, és minden lényeges szempontból összetartoznak. Kirknek meggyőződése volt: miként a római birodalom a hellenizmus átörökítőjeként az ókor nagy egységbe foglalója, úgy az Egyesült Államok a nyugati civilizáció jelenkori kiteljesítője. Történelmi sikerének kulcsa az a rend, melynek pillérei: a görög bölcselet; a római birodalmi tudat; a keresztény vallás; valamint az angolszász művelődés és jogrend. E pillérekre épül az amerikai kultúra, mely minden más országnál hatékonyabban egyezteti össze a szabadság és a rend egymásnak feszülő igényeit. Az USA ekként a bomlásnak indult hagyományos világrend utolsó és igen hatékony védelmezője.

A konzervativizmus feladata voltaképpen nem más, mint a nyugati kultúra oltalmazása. Egyesült államokbéli változata mindannak megőrzésére jött létre, amit az amerikaiak elődeiktől örököltek, és ami egyedülállóan sikeressé tette ezt a hatalmas országot a XX. században. E gazdag szellemi hagyományból fejlődött ki a hatvanas évektől kezdve a neokonzervatív mozgalom is, mely meghatározó befolyást gyakorolt az amerikai külpolitikára. A neokonzervativizmus a hagyományos, erősen délies karakterű és magas filozófiai tartalmú konzervativizmushoz képest egy gyakorlatiasabb, pragmatikusabb jelenség. Pillanathoz kötöttebb, és szellemileg kevésbé igényes. Szükségszerű volt, hogy szembe kerüljön a termőtestével, amely idővel megkapta a paleo-előtagot. E széttagoltság azonban a nyolcvanas években még relatíve békés egymás mellett élés formájában állt fenn: az amerikai konzervatívok különböző irányzatai  egyetértésben támogatták a republikánus politikát, Ronald Reagan elnökségét. E szövetség hozzájárult ahhoz, hogy az USA túllépjen a hetvenes évek külpolitikai, háborús kudarcain; az olajárrobbanás okozta gazdasági válságon; és önbizalmát visszaszerezve megnyerje a fegyverkezési versenyt, térdre kényszerítse a Szovjetuniót.”