Felzárkózás

„Na, hát megint nekem lett igazam, hogy mégis kell a pulyákat iskolába járatni. Mondtátok, hogy ne má’, mi lóvé lesz abból, pedig már csak a családi pótlékér’ is megérné, naná, de az igazándiból zsebpénz, he, csak a cigimre elmegy az egész. Meg hát mit tanul ott, mire viszi, így nyavalyogtál, mi? No de hát itt volt nekünk a rossz példa a szomszédban, he?

A Robiéktól mind kijárta a sulát, oszt mire vitte egyik is? Gürizhet egész nap, megy mán dolgozni, mikor én épp az oldalamra fordulok, és egy év alatt se keres annyit, mint amennyi most lepottyan nekünk, igaz-e. De hát a Robi nagy franc volt, a rák húzza szét a száját, bejáratta a városba a kis csávókat, merhogy itt nem bír rendesen tanulni, merhogy nagy a rumli meg az izé. Na most mondom tegnap a Robinak, dik má’, há ki járt jobban? Az én Krisztoferem-e, aki köpőcsővel célozta telibe az Andi néni fenekét, óránként negyvenezer forintért, vagy a te Rolandod, aki nyolcszáz forintos órabérér’ izzad a Mekibe’?”