Ez ma a Jobbik

„Kedves Péter, kénytelen vagyok itt írni Neked, mivel a munkatársad is a nyilvános kommunikáció útját választotta velem szemben. Furcsállom ezt a szokást, ennek érthető módon politikai közösségeken belül nincsen hagyománya, de ha mást nem is, akkor legalább ezeket az abszurd hagyományokat sikerült megteremtenetek az elmúlt hónapok alatt. Én pedig alkalmazkodom, hiszen ki vagyok én, hogy a zsenialitásotokat felülbíráljam?

Szánalmas hiteltelenítési kísérletnek lehettek szemtanúi az oldalam és a Jobbik Magyarországért Mozgalom központi oldalának követői, illetve a párt szimpatizánsaiból álló csoportok tagjai. Egy pillanatra olyan érzésem támadt, mintha a párt »kommunikációs szakemberei« álprofilok mögé bújva trollkodnának, de ez nem fordulhat elő, ugye, Péter? Törlöm a hozzászólásokat, nem veszem fel a telefont? 3 alelnökkel beszéltem az elmúlt 48 órában! Az elvileg »törölt« kommentet pedig még meg is válaszoltam, amit egyébként a munkatársad legalább a saját profiljáról írt, egyedüliként vállalva az arcát ebben a történetben. Bár választhatta volna a messenger funkciót is, de ő ezt így látta célszerűnek. A »korrektsége« mégis említést érdemel, hiszen a többiekkel ellentétben ő legalább nem bújt el.

Ezúton gratulálok a kommunikációs szakembereknek a kiváló stratégia kiokoskodásához. Minek az embernek ellenség, ha vannak »barátai, bajtársai« ugyebár.

Kedves Péter, Téged pedig arra kérlek, hogy jelezd a munkatársaidnak: mi egy közösséghez tartozunk. A hiteltelenítési kísérlet – főleg ilyen szánalmas formában – még a politikai ellenfelekkel szemben is aljas és kontraproduktív, azokkal szemben pedig, akikkel egy közösséget alkotunk, teljes mértékben elfogadhatatlan.”