„Én nagyon bízom a magyar ifjúságban”

„»Én nagyon bízom a magyar ifjúságban«
/Pongrátz Gergely/

1982-ben Chicagóban magyar disszidensek panaszkodtak Pongrátz Gergelynek, hogy a mai ifjúság már nem olyan, mint az övéké, amelyik helytállt ’56-ban. Erre Gergely bácsi azt válaszolta:

»1956-ban a magyar ifjúság bebizonyította az egész világ előtt, hogy csodára képes. Ne adja a Jóisten, hogy most is jöjjön egy ilyen történelmi pillanat…! De én meg vagyok győződve arról, hogy ha mégis jönne, akkor a mai magyar ifjúság, éppen úgy helytállna, mint ahogy mi is helytálltunk 56-ban.« - Gergely bácsi itt megszakította az anekdotát, és a hallgatóság szemébe nézett, majd hozzátette: »Én nagyon bízom a magyar ifjúságban – őszintén mondom. Nagyon bízom bennetek! Nekünk már az egyik lábunk a sírban van. A fáklya kiesik a kezünkből – nektek kell átvenni! Nektek kell átvenni azt a szellemiséget, azokat az eszméket, amelyekért 56-ban olyan sok bajtársunk halt meg! Tietek a jövő.«

Sokunknak ismerősek lehetnek e szavak, mert e mondatokat Gergely bácsi minden alkalommal elmondta, amikor úgy érezte, hogy rendes, jobboldali magyar fiatalok körében lehet. Hajlíthatatlan antikommunista volt, ebben nem ismerte a kompromisszumot. Jól jellemzi őt Nagy Imre újratemetésével kapcsolatos véleménye, melyet ugyancsak gyakran hangoztattott: »A temetés előtt lejött hozzám Arizonába a New York-i konzul, három napig a vendégem volt, győzködött, hogy jöjjek haza a Nagy Imre temetésre. Azt mondtam: ha minden kivégzettet eltemetnek, akkor jövök, de az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is!«

Corvin köz parancsnoka 1932-ben született az erdélyi Szamosújvárott. Nyolcan voltak testvérek, és közülük öten együtt harcoltak a Corvin közben, ’56 őszén. Mivel biztos lehetett abban, hogy a forradalom leverése után kínhalál vár rá, Nyugatra menekült. Nem találta a helyét a világban: éveket töltött Olaszországban, Spanyolországban, Amerikában. 1991-ben azonban véglegesen hazaköltözött és az 56-os Magyarok Világszövetségének elnökeként továbbra is megalkuvás nélkül képviselte antikommunizmust. Megalapította az 56-os múzeumot Kiskunmajsán és szüntelenül járta az országot. Előadásokat tartott, szervezkedett, mindent megtett azért, hogy ’56 szellemisége ne holt tankönyvi anyag legyen a fiatalok számára, hanem élmény és valóság.
Amikor lőni kellet - lőtt; amikor könyvet kellett kiadni – írt; amikor előadást kellett tartani – beszélt; és mindhalálig szervezte az antikommunizmus ezernyi szálból összeálló mozgalmát.

Gergely bácsi! 2006 október 23-án készen álltunk, de ha visszatérnének: ismét készen állunk!
Nyugodj békében!

#antikommunizmus #jobboldal #1956”