Brüsszeli rutin

„Volt időnk ráunni, hiszen 2010 óta ez volt a tizenkettedik ilyen nagyszerű rendezvény Brüsszelben vagy Strasbourgban. A legtöbb képviselő mondanivalója sem változott túl sokat, legfeljebb újabb és újabb apropókat találtak arra, hogy elmondják ugyanazt.

Még 2015 elején történt, hogy az Öt Csillag Mozgalom egyik képviselője indulatosan számon kérte a magyar kormányt, hogy miért akar népszavazást tartatni a halálbüntetés bevezetéséről. Természetesen semmi ilyesmi nem történt öt éve Magyarországon, a képviselő félinformációkon tüzelte fel magát. Ez azóta sem változott, a múlt heti vitában is láthattuk jeleit annak, hogy a képviselők tájékozódása azért hagy maga után kívánnivalót. Egyszerre lenyűgöző és megdöbbentő az a magabiztosság, amivel egyes politikusok ki tudnak állni ilyenkor az EP-ben, hevesen szónokolva dolgokról, amikről nem tudnak túl sokat, és azt is rosszul. Ugyanakkor viszont lehet, hogy a képviselőben megvan a szándék a tájékozódásra, de magyar balliberális kollégáik, a baráti NGO-k, jogvédők és újságírók nem sietnek kijavítani a félreértéseiket, nyugodtan vizionáljanak diktatúrát Magyarországra, az csak segíti az ügyüket.

Tanulságos volt az is, hogyan viselkedett a vitában Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke. A cseh liberális politikus első körben elmondta a szokásos paneleket, és nem nagyon durvult be ahhoz a korábban már ismertetett bizottsági állásponthoz képest, hogy a magyar koronavírus-törvény nem sérti az uniós szabályokat. A vita végén azonban már hangsúlyozta, hogy csak még, egyelőre, jelen pillanatban nem tartják indokoltnak a kötelezettségszegési eljárás elindítását, de ez bármikor megváltozhat, és arról sem feledkeztek meg Brüsszelben, hogy az alapszerződés hetes cikkelye szerinti eljárás is az eszköztárukhoz tartozik.”