Azért sajnálom azt a szavazót, aki anno gárdamellényben vonult, ma pedig a DK-s lakossági fórumon kellene puncsot mérnie, miközben Ferenc testvér pólókat dedikál.
A Duna rakpartján, a kikötők szomszédságában Péter felállította hordóját. Tudta, hogy határozottnak kell lennie, hiszen mestere így tanította. Péter a hordóra állt és kiabált fűt, fát, bogarat, a rakpart őreihez pedig zacskós száraztésztát vágott fenyegetés gyanánt. Péter minden nap korán kelt, minden este későn feküdt, munkájának pedig megvolt az eredménye. Napról napra többen lettek körülötte, és bár sokan hallgatták, sokan ott is hagyták azzal a gondolattal, hogy eltévelyedett. A tizedik napon azonban volt egy kis csoport; tíz vagy húsz ember, akik várták Mesterüket, hogy kiabáljon fűt, fát, bogarat. és amikor ezt megtette, örömkönnyek gyűltek a szemek sarkába. Tudták, hogy Péter megérti őket, és ők is megértették Pétert. A hordószónok pedig csak mondta és mondta: többen azonban sosem lettek körülötte, a rakpart pedig kietlen, sivár hellyé változott.
Fiktív töredék 2020-ból
*
„Jómagam azt támogattam korábbi hozzaszolasomban, hogy Dr. Varga-Damm Andrea kapjon egy második esélyt. Arra kérem kedves Andrea, hogy most gondoljon át mindent, higgadtan, bölcsen. Úgy gondolom, akkor tenné a legtöbbet Magyarországért és a Jobbik ért, ha nagyvonalúan, bölcsen (elfelejtene) az utóbbi napok történeseit.”
„Kár Jakab Pétert bántani! A legtöbbet ő szól az emberek érdekében! De az előttem szólónak igazat kell adnom, mert baloldal nélkül lehetetlen a fideszt leváltani! Nagy kár hogy Farkas Gergely ezt nemlátja!”
„A mandátumát is vissza kellene, adni új választásokat rendezni és ha újra nyer függetlenként, akkor természetesen visszaülhet a Parlamentbe, de így picit sántít a dolog!”
Fentebb Jobbikos Facebook-bölcselkedők hozzászólásait olvashatjuk, Varga-Damm Andrea, Farkas Gergely és Sneider Tamás „leköszönő-elköszönő” posztjai alatt. Az első bölcselkedő nagyvonalú, hiszen megadja a felejtés lehetőségét Varga-Damm Andreának, akinek „csak” azt kellene elfelejtenie, hogy a saját közössége elárulta, kisemmizte és teljes frontvonalon indított háborút önmaga és társai ellen. A második „napnyugati” bölcs rögtön bevédi Jakab Pétert, hiszen a „nép” nyelvén beszél, és jobbikos „népnek” manapság a határon túli magyarok elleni hergelés, alapvető ideológiájuk megtagadása és szembe köpése sem drága – kit érdekelnek ilyen apróságok, ha Gyurcsány subájába bújva leválthatjuk a „diktatúrát”? Miért nem látja ezt Farkas Gergely?! A harmadik pedig új választást írna ki, mert Sneider visszaadta a frakciótagságát – sántít a dolog! A fenti szösszenet is jól mutatja, hogy Jakab Péter brancsa, nevezzük Balliknak, nem csak Gyurcsány köpönyege alá bújt be, hanem a DK-t tökéletesen jellemző szektásodás irányába is elindult. A győzelemért semmi sem drága – „előre elvtársak”!
Az, hogy Gyurcsány Ferenc 2020-ban is a magyar politika szerves része lehet, nem köszönhető másnak, csak a folyamatos szektásodásnak és személyi kultusznak, ami – Fábry szavaival élve – Ferenc testvér köré épül. A hithű Gyurcsány-szektásnak 2008 a konjunktúra időszaka, 2006 a „csürhe” feletti igazságtétel pillanata, az őszödi beszéd pedig őszinte és tőről metszett megvilágosodás. A DK szektásodása pedig, bár folyamatosan bővül és erősebb lesz, egyszer eléri határait,
Tömegeket nem lehet szektaként mozgatni, Ferenc testvér politikai szektájából pedig sosem lesz széles körű tömeg – arra viszont pont elég, hogy túléljen, sőt, a szétaprózott magyar ellenzék első számú vezetőjeként kellő hatalmat és vagyont tartson a kezében.
Régen az orosz realizmus nagy alakjai azt mondták, hogy mindannyian Gogol köpönyege alól bújtak ki – így van ezzel a 2020-as magyar ellenzék is. Ferenc testvér köpönyege alá mindenki befér, Jakab Péter pedig tökéletesen megvalósította a Ballik szektásodását. Jakab a tökéletes hordószónok, a menő gyerek bőrdzsekiben, aki a „nép” nyelvén beszél és megmondja a tutit – közben pedig a köréje épülő személyi kultuszra és folyamatos szektásodásra alapozza hatalmát. Farkas Gergely azt írja: „Jakab Péter számtalan belső fórumon kijelentette, hogy nem hajlandó jobboldali, nemzeti gondolatokat elmondani beszédeiben, felszólalásaiban, mondván, hogy »azzal baloldali szavazókat riasztanánk el«”, illetve, hogy a pártban „kizárólag a Jakab Péter irányába megnyilvánuló lojalitás az egyetlen fokmérője az előrejutásnak” – szép kilátások nemde?
Jakab azonban tökéletesen megfelel a 2020-as Ballik-tábornak, akik bár folyamatosan apadnak és egyre kevesebb százalékot jelentenek a statisztikai felmérések diagramjain, arra éppen elegek lesznek, hogy személyi kultusztól megrészegülve, Jakab minden ostobaságát két pofára egyék és fenntartsák regnáló hatalmát. A sors érdekes játéka az is, hogy a most a Ballik-frakciót elhagyó trió végignézte nemrég a Toroczkai-féle erőtér felszámolását és kiszorítását, így lett 26 képviselőből 20 a parlamentben – most pedig ez a szám 17-re csökken. A csökkenés itt megállhat vagy folytatódhat, azonban amikor már véglegesen meggyengült a Ballik, akkor Jakab tudja, hova szaladjon apai ölelésért és segítségért: Ferenc testvérhez. Gyurcsány köpönyege alatt pedig ugyanolyan jól ellesznek a mai Ballik-támogatók, mint Jakab ámokfutásának az idején. Az egykor Magyar Gárdát alapító, a 2006-os rendőrterrorban összekovácsolódott brigádból aki tudott, menekült, aki pedig maradt, az nem adhat mást, csak ami a lényege. Ez a lényeg pedig egy olyan Orbán-fóbia, aminek mindent alárendelnek, legyen szó alapelvekről, párttagokról vagy megnyilatkozásokról.
Egy ilyen fóbia alatt egyesült ellenzék sosem nyerhet, a mostani pártszakadás pedig arra világít rá, hogy még csak a politikai erőteret sem növeli, inkább csökkenti a folyamatos meghasonulás és az ebből eredő belső konfliktusok miatt. Az Orbán-fóbiára nem lehet alapozni, hiszen a szektásodással egyetemben nem nyújt széles és lehetőségekkel teli politizálást – nyújt ellenben túlélést és egy szűk kör feltétlen támogatását. Ameddig pedig ez a támogatás adott, a fizetési csekkek is jönnek a vezetők számláira.
A Jobbik egy Fidesz melletti erőtér volt, politikai célja pedig a szélsőjobbos, esetleg a Fideszből kiábrándult közönség megszólítása és kiszolgálása lett volna. Erre a tömegre ma Magyarországon lehetne politikát alapozni, hiszen aki szavazna a Jobbikra, az nem fog a gyurcsányos Ballikra szavazni; előbbiből pedig több van, mint utóbbiból. Ezt a rést azonban nem sikerült betölteni, és bár Vona félresiklott néppártosodása után lehetett volna határozott és erős politikával korrigálni a hibát, ez nem sikerült; Jakab pedig az utolsó lehetőséggel is leszámolt – ez nem gond, hiszen itt ki is jött a 2018-as Jobbik foga fehérje.
Azért sajnálom azt a szavazót, aki anno gárdamellényben vonult, ma pedig a DK-s lakossági fórumon kellene puncsot mérnie, miközben Ferenc testvér pólókat dedikál.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Újra rendezni kell a soraikat.
Nem véletlenül rettegnek a progresszívek.
Pozitív tendenciára hívta fel a figyelmet a közgazdász.
A DK-vezér politikai pályafutását jócskán végigkísérik a fenyegetőzések és a durva üzengetések – nem is beszélve a miniszterelnöksége alatti rendőrterrorról.
Így megy ez. Egy-két rappert is zsebből fizetnek. Például ezt az ózdit.
Az üléspróba és a szimulátorteszt már megvolt, szerdán pedig vezetni is fogja Fioranóban az egyik Ferrarit a britek hétszeres Forma–1-es világbajnoka, Lewis Hamilton.
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
