Nem az én közösségem az, ahol a szépen hangzó érdemelvűség helyett kizárólag a Jakab Péter irányába megnyilvánuló lojalitás az egyetlen fokmérője az előrejutásnak. Nem számít az elvégzett munka, a szorgalom, a felkészültség. Az egyes tisztségek, pozíciók, munkatársi állások betöltésénél, fizetésemeléseknél egyedül az dönt, hogy ki mennyire serényen bólogat Jakab Péter és csapatának tevékenységéhez. Azt pedig tudjuk nagyon jól, hogy az ilyen kontraproduktív kiválasztás csakis egy közösség vesztét jelentheti.
Nem az én közösségem az, ahol Jakab Péter és csapata gyakorlatilag egy besúgóhálózatot működtet a pártban. Ha érdekük úgy kívánja, hangfelvételeket készítenek emberekről, dokumentálják, hogy ki kivel találkozik, külön munkatársi feladatkörbe tartozik, hogy megfigyeljék a Facebookon, hogy ki milyen belső ellenségnek gondolt ember posztját lájkolja, de attól sem riadnak vissza, hogy lejárató információkat gyűjtsenek képviselőkről, hogy azokat az érdeküknek megfelelően tudják használni. Oda jutott ez a közösség, hogy a korábban a Fidesz által alkalmazott gusztustalan eszközöket már a saját vezetőségünk használja a belső ellenségnek vélt emberek ellen.
A kilépésről szóló döntésemet azért hoztam meg, mert bár úgy érzem, hogy megtettem mindent ezen folyamatok megállítása érdekében, de eredményt nem tudtam elérni. Innentől pedig a néma hallgatás cinkosságot eredményez. Jómagam pedig nem szeretném a nevemet adni ahhoz, ami ezen vezetés alatt a Jobbikban zajlik, amely sajnos a párt szétveréséhez fog vezetni.