„A jelen cikk Szilvay Gergely a Mandineren nemrégiben megjelent »A globalizmus és személytelenség ellen: ez a Lokalista Kiáltvány« című írására kíván reagálni. Az írás egy 2018-as esszégyűjteményt mutat be (Mark T. Mitchell és Jason Peters: Localism in a Mass Age – A Front Porch Manifesto), illetve gondolkozik el ennek kapcsán a lokalizmusban rejlő potenciálról, konzervatív szemmel. Meggyőződésem, hogy egy kulcsfontosságú témára talált rá a Mandiner szerzője: egy olyan témára, aminek körültekintő tárgyalásán túlzás nélkül mindannyiunk jövője múlhat ezen a bolygón.
Célom ezzel az írással, hogy a fenti cikkre válaszolva megerősítsem a lokalizmus egy olyan olvasatát, amely az antikapitalista baloldal (ami hangsúlyozottan NEM a parlamenti ellenzéket takarja) számára is értelmezhető, illetve megfontolandó alternatívát jelent. Ahogy a továbbiakban kifejtem, a baloldali hagyományokba, tapasztalatokba, gondolatvilágba remekül beágyazott és beágyazható kérdésről van szó, amit mégis hajlamosak vagyunk elhanyagolni. Ez akkor is így van, ha az utóbbi időben Magyarországon is egyre nagyobb teret nyernek a kimondva vagy kimondatlanul lokalista kezdeményezések, számos mozgalmi cselekvés pedig ezek összekötésére irányul.
A helyhez, a földhöz, vagy a terület alapú politikai közösségekhez való viszony mégis ambivalensnek mondható, de legalábbis nem tartozik a baloldal kedvenc témái közé.
Amellett szeretnék tehát érvelni, hogy a fogalom feltölthető olyan tartalommal, ami nem csak, hogy illeszkedik az antikapitalista baloldal napirendjébe, de meg is alapozhat egy értelmes párbeszédet a gondolat konzervatív képviselőivel.”