„Áll a bál a művészek, előadók körében, miután kiderült, hogy az Artisjus bruttó 160 ezer forintos egyszeri gyorssegélyt osztott szét arra jelentkező művészeknek. 680-an pályáztak, közülük 389-en kapták meg a pénzt, valamiképpen gyógyírként a koronavírus miatti elmaradt fellépéseikre.
Eddig a hír, azóta pedig kisszerűségből, irigységből és rosszindulatból szőttek ködöt mindenhez értő, roppant tájékozott emberek, akik állandóan résen állnak, ha mások zsebében kell turkálni. Már napok óta tart a kötélhúzás, megy az uszítás, a feszítsd meg, mintha valami égre kiáltó igazságtalanság támadt volna.
A mostani hisztéria egyenes folytatása Lukács Csaba (Magyar Hang) néhány hónappal ezelőtti kérdésfeltevésének. Akkor az volt a téma, hogy az Edda miért kap minisztériumi támogatást észak-amerikai koncertekre, egyáltalán hogyan férhet hozzá közpénzekhez (a vitát, amelyben többek között felmerült, hogy Lukács Csaba is hozzáfért már közpénzekhez, e sorok írójával lefolytatta). A farizeus, egyszersmind roppant igazságtalan nézőpont, miszerint a művész keresse meg magának a pénzt, semmilyen támogatást ne kapjon, persze nyilván tarthatatlan. Ugyanolyan ostobaság, mintha azt mondanánk, hogy egyetlen település se pályázzon, mindenki szedjen adót, vagy termelje ki maga a beruházások, fejlesztések költségeit.
Mindenekelőtt lássuk világosan a hazai előadóművészek helyzetét. Már a koronavírus előtt is az volt a helyzet, hogy még a legnagyobbak közül is sokan hónapról hónapra éltek, esetleg némi tartalékot képeztek, de pusztán ennyi. Csak egy egészen szűk kör mondhatja, hogy anyagi biztonságban él; ha holnaptól nem kéne dolgoznia, akkor is szépen meglenne. Ennek az okait részletesen most ne firtassuk, legyen elég annyi, hogy az ennyi nem annyi: ha egy zenekar elkér egymilliót egy falunapért, akkor a végén az összeg töredéke landol majd a zsebekben, annyi minden mást is ki kell fizetni. De még ha el is fogadjuk, hogy a mostani támogatásra jelentkező egyik-másik előadó jobban áll anyagilag az átlagembernél, figyelembe kell vennünk, hogy ők szó szerint zéró forintot keresnek fél év alatt, nincsenek fellépéseik, ülnek otthon, malmoznak. Elröppent az egész nyári fesztiválszezon, amikor bevételük lehetne, sőt, az egész év, de a sárga csekkek nekik is jönnek, a törlesztőrészletek fizetése nekik is esedékes.”