A május 8-a, a vereség napja

„Úgy esett, hogy a nürnbergi perben a vádlók mindenképpen szerették volna, a többiekkel együtt, felakasztatni Karl Dönitz admirálist is. A vád lényege az volt, hogy a német búvárhajók figyelmeztetés nélkül süllyesztették el a szövetséges hajókat, megszegve ezzel mindenféle, a tengeri hadviselésre vonatkozó szabályokat. Az akasztás azonban, kivételesen, nem sikerült, mert a vádlott védőjének kérdésére Chester Nimitz admirális – a csendes óceáni győző – elmondta, hogy az amerikai tengeralattjárók, pontosan ugyanolyan parancsok alapján, pontosan ugyanúgy jártak el. Dönitz aztán ágyban párnák között, a németországi Aumühlében halt meg, 1980-ban.

Mikor e sorokat írom május 8-a van, a »győzelem« napja, ahogyan elterjedten nevezik és ünneplik is, bár a Szovjetunió – az időzónák miatt – május 9-én győzedelmeskedett. E napon írta alá Wilhelm Keitel tábornagy, a Wermacht parancsnoka, a fegyverletételi okmányt Berlinben. Ezzel Európában véget ért a másodiknak nevezett világháború. A távol-keleten még szeptemberig elhúzódott a konfliktus és csak szeptember 2-án adták meg magukat a japánok, két atombomba után, a USS Missouri csatahajón aláírt fegyverletételi dokumentummal. A háború után azonnal kezdetét vette a bosszú.

A bosszú melynek két fajtáját is gyakorolták a győztesek. A legfájóbbak, legbrutálisabbak azok a kegyetlenkedések, rablások, erőszakok, lincselések és gyilkosságok voltak, melyeket a megszálló csapatok és a velük kollaborálók követtek el, szerte Európában. Ennek élvonalában a szovjet csapatok jártak, de a kommunista kollaboránsok sem tétlenkedtek. Emlékezzünk csak a legyilkolt több tízezer vajdasági magyarra, a felvidéki tömeggyilkosságokra, a rabszolgamunkára hurcolt százezrekre. És hogy ne csak rólunk magyarokról beszéljünk, ott volt például a kelet-poroszországi genocídium, az ukrajnai tisztogatások és még folytathatnám.”