„A koronavírus egyre több kérdéssel hagy minket itt (remélhetőleg) egy átmenetileg nyugodtabb nyárra. Olyan kérdésekkel, amelyeket március óta teszünk fel folyamatosan, és amelyekre azóta sincs érdemi válasz.
Nem tudjuk, hogy lesz-e második hullám. Csak annyit tudunk, hogy Kínában már újra több mint százmillió embert vontak karanténintézkedések alá. Tudjuk, hogy akár egy tünetmentes fertőzött is ezreknek adhatja át a kórt, mint ahogy a szöuli szórakozónegyedben történt. Nem tudjuk, hogy lesz-e vakcina. Mert ez attól függ, hogy az immunitás ki tud-e alakulni a betegséggel szemben tartósan. Egyelőre ez utóbbi is bizonytalan, pedig lassan fél éve a világ számos laboratóriumában erre keresik a választ.
Nem tudjuk, hogy a körülbelül két hónapos karantén mennyi mentális problémát okozott: bár láttuk a családon belüli erőszak növekvő mutatóit, egyelőre még tartanak az első átfogóbb kutatások a psziché területén. Vajon a lelassult élet egyes új részeit megtartjuk-e továbbra is? Vagy a bevásárlóutcák újranyitásakor látott tömegjelenetek jelentik a valóságot, és ami visszatérhet a régi kerékvágásba, az vissza is tér?
Nem tudjuk, hogy hogyan és pontosan mikor terjedt el Vuhanból a vírus. A kínaiak azóta már egyetlen tollvonással 50 százalékkal megemelték a halottak hivatalos számát. Aztán tagadták, hogy lennének új esetek, amelyek most már más tartományok nagyvárosait is érintenek. Amíg a gócpontot nem lehet érdemben vizsgálni, amíg a kínai kommunisták a saját hatalmuk megtartása érdekében csak részleteket tárnak fel az igazságból, nehéz lesz megérteni a járvány első fordulatait.”