A diák, a pedagógus és a NAT

„Emlékszünk egyetemista bojkottra, kockásinges-mozgalomra, és most itt egy újabb, amelyet balliberális érzelmű pedagógusok mozgatnak. Most a középiskolások a célpont, pont az a korosztály, amelyik személyiségfejlődése szempontjából egy fontos stádiumban van, nagyrészt önálló már, és talán már a jövőjét tervezgeti. Életének nagy részét a tanulás teszi ki, amellett, hogy kezdhet komolyabban tájékozódni a világ eseményei, akár politikai áramlatai irányában is. Ebbe a szabad folyamatba erőszakosan legutoljára a kommunista rezsim avatkozott bele a kötelező nevelőprogramokkal, csoportos agymosási stratégiákkal.

Nem hiszem, hogy egyetlen diák is elolvasná a 256 oldalas Nemzeti alaptantervet, a NAT-ot. Azt pedig végképp nehezen tudom elképzelni, hogy a korábban hatályos változatot szisztematikusan összehasonlítaná a mostanival. Nem is ez egy középiskolás dolga, hanem az, hogy tőle telhetően a legtöbb tudást, valamint az önálló gondolkodás és véleményalkotás képességét elsajátítsa. A középiskolai tanár pedig többféle felelősséggel tartozik a diákjáért, de talán a legfontosabb ezek közül, hogy nem él vissza a hatalmával. A tanár és diák között ugyanis mégiscsak valamiféle hatalmi viszony áll fenn. De ha ez így erős kifejezés, akkor mondjuk függőségi állapotnak. A gyermek előmenetele nagyrészt tanárától függ.

Láttam fényképet egy iskola udvaráról, ahol a gyerekek egy formát alkotnak: »NO NAT«. Ha bármi közöm lenne ahhoz az iskolához szülőként, feltenném azt a kérdést, hogy ez nem a gyermekek jogaival való visszaélés-e? Az az igazgató pedig, aki ezt megengedi, alkalmas-e a posztjára?”