A deák téri Gyöngyöspata

„Hetek óta két ügy is borzolja a kedélyeket, melyekben – többek között – az a közös, hogy negatív főszereplői cigányok. Az egyik ugye a gyöngyöspatai »kártérítés« esete, a másik, a frissebb, pedig a deák téri kettős gyilkosság. Cinikusan mondhatnánk, hogy nincs ezekben semmi különös, hiszen már számtalan ilyet láthattunk, az olaszliszkai lincseléstől a Cozma gyilkosságig. Persze, ettől még nem kell beletörődnünk.

Az efféle ügyek közül azok, melyek bíróság elé kerültek, egytől egyig az igazságszolgáltatás teljes tehetetlenségét példázzák. A bűnösök felháborítóan kicsi büntetést kaptak, és még azt sem kellett leülniük, kiszabadulva aztán többnyire ott folytatták, ahol abbahagyták.

Létezik a rendőri bikkfanyelvben egy találó kifejezés: »bűnöző életmód«. Ez azt takarja, hogy az illető, mióta az eszét tudja, sosem dolgozott, és ezen a szép szokásán nem is kíván változtatni. Ahogyan a kitűnő Rejtő Jenőnél Fülig Jimmy válaszolja a munkaügyi előéletét firtató, „Azelőtt dolgozott?” kérdésre: »Nem. De hiányzott az elhatározás.« A bűnöző életmódot folytatóknál ez az elhatározás már nagyon korán megszületett és tartják is magukat hozzá.

Megélhetésüket pedig segélyekből és kisebb nagyobb bűncselekményekből kívánják biztosítani. Tökéletesen tisztába vannak vele, hogy ezért időnként becsukják őket, de – tekintettel az igen enyhe ítéletekre – úgy gondolják, hogy ez megéri nekik.”