Wendell Berry és a földtúrás felmagasztalása

„Wendell Berry művein végighúzódik egy nagy, meghatározó ellentétpár, melynek kiindulópontja az agrárius gondolat és életmód szembeállítása az indusztrializmussal. A további, egymással szembeálló fogalmak mind a kettő közül valamelyikkel vannak kapcsolatban. Tehát: agrárius versus indusztriális; vidék versus város; föld versus gyár és bolt; kölcsönös függés versus kapitalista verseny; a korlátok elfogadása versus korlátlan növekedés; lokalizmus versus hazátlanság; közösség versus individualizmus; kicsi versus nagy; sokoldalú amatőrség versus specialista professzionalizmus; beágyazottság versus elidegenedés; hagyományos-vallásos tudás versus tudományos tudás; s végül organikus szemlélet versus mechanikus szemlélet, szóval: test versus gép.

Wendell Berry szerint az indusztrializáció és az azt jellemző, felvilágosult mechanikus világkép elszakítja egymástól az embert és a földet, az embert és a közösséget, valamint a testet és a lelket. Ahelyett, hogy elfogadná korlátainkat, a »földtúrás« alól való felszabadítást hirdeti, így viszont az ember elszakad attól, ami élteti, például fogalma sincs, hogyan készül az, amit megeszik, és úgy gondolja, az korlátlanul rendelkezésre áll. Ez az állítólagos felszabadulás a gyáraktól, az ipartól való függést hozta el.

A modern környezetvédelmi, elidegenedési és társadalmi problémák egyik gyökere szerinte az, hogy eltöröltük a lét nagy láncolatának régi elméletét, amely jól helyezte el az embert a világban, és nem tettünk a helyére semmit.  A világegyetem alapvető összefüggésrendszere márpedig nem a verseny, hanem a kölcsönös függés. A siker modern jelentése a természet legyőzése, a korlátaink ledöntése.  Ezzel szemben az agrárius gondolkodás elfogadja az adott világot isteni adományként, ezért nem hisz a korlátlan növekedésben.  Ebből is következik lokális szemlélete, a kicsi, a helyi, az emberi lépték előnyben részesítése. Szerinte a modernitás válsága a racionalitás, valamint a »szükségletek és igények« válsága.  (...)

Nézzük, hogy látja mindebből Wendell Berry a természet- és környezetvédelem ügyét (conservationist movement), a »zöld« gondolatot!  Berry magát környezetvédő farmerként határozza meg, ám több problémája is van a zöld mozgalommal, melynek szemléletét hibásnak véli. Berry szerint a zöld mozgalom maga is az indusztrializmus következménye, és ebből fakadnak tévedései is. Természetesen annyiban az agrárius mozgalom is az indusztrializmus szülötte, hogy arra válaszul jött létre, de Berry itt nem erre gondol, hanem valószínűleg arra, hogy a környezetvédő mozgalom gondolkodása azonos az indusztrializmuséval (modernitáséval): a racionális észhez tartozik, és a nagyléptékű adminisztratív megoldások híve.

A zöld mozgalom tévedései pedig abban állnak, hogy túlságosan mozgalmi az az egy-ügyű; hogy rossz kormányzati-bürokrata-globális megoldást keres; hogy túlságosan az érintetlen természetre, a vadonra koncentrál, és nem látja, hogy a megművelt föld is védendő, hogy a vadon, a művelt táj és a város egymástól függenek; s hogy a természetre elsősorban kívülálló megfigyelőként, esztétikai élvezetforrásként tekint, ami a hétvégi kikapcsolódásra való. Mindezek következtében »a környezetvédő mozgalom nem változtatta meg a természethez való parazitikus viszonyunkat«. (...)

A zöldmozgalom egyik fő problémája például az, hogy látásmódja globális, planetáris, és így elvont globális megoldásokat keres. Wendell Berry szerint ugyanis valójában nincsenek globális problémák, de még nemzetiek vagy regionális problémák sem léteznek; egyéni problémák vannak és egyéni megoldások. Persze ő is tisztában van a »strukturális« és más, az egyéni ember hatókörénél jóval nagyobb problémák létével, de úgy látja, hogy »a nagy problémák nagy megoldásai, ami oly kedves gondolat a kormányzatok, egyetemek és vállalatok számára, leginkább arra szolgálnak, hogy elvonják az emberek figyelmét azokról a kis, egyéni problémákról, amelyeknek ténylegesen van hatalmuk a megoldására«.”