„»Új szakaszába lépett a koronavírus-járvány«, idézhetjük a majdnem klasszikust. Bármikor, bárhonnan, bármely szögből víruseső ömlik ránk. Harminchatezer kórházi ágy kampányszerű kiürítése, a tömeges evakuálás csakugyan égi jelnek látszik. Rég láttam kórházat belülről, elképzelni is nehezen tudom, miként fest, amikor Bözsi nénit feltolják egy trélerre, utánanyújtva műanyag botját: »Hát isten önnel, Bözsi néni. Csigavér.« És felbőgnek a NER motorjai. Milyen lehet, mikor a recepciós pultnál tucatszám zizegnek a friss zárójelentések, csattognak a közületi pecsétek, »itt tetszik aláírni, ez meg a recept, szedni ám azt a gyógyszert rendesen«. Új szakaszba lépett a koronavírus-kampány, és a járvány nem csak beteget riogat, teljesen egészségesnek látszó államférfiak között is arat a politikai halál. Igazgatói fejek röpködnek a légben, főleg kórházigazgatók feje.
A doktorok nem hajtották végre a katonai és miniszteri parancsot, nem adtak le két statisztikai számot, nem voltak hajlandók Bözsi nénit Rákoscsabára száműzni. (Hogy tudjuk, kikről is van szó, a mindenkori Bözsi nénik a NER kegyeltjei. Őket célozza meg a sorosozó kampány, őket szokás szavazás előtt tízezer forintokkal megvásárolni.) Új szakaszába lépett a járvány, ez látványos riporttéma, mennék is, ha engednének.
Megnézném Bözsi nénit, ahogy a vaságyról lekászálódik, papucsát keresgéli, veszi a rózsafüzért, a gyógyszeres flakont, a gyerek által beküldött kiló almát. A gyümölcslevet a maradókra hagyja, és indul is, közelednek a vírusok. Dél-Pest ráadásul nem is biztonságos hely. A korábban senki által nem ismert Pesti úti idősotthon tragédiák, politikai küzdelmek, anyázások színtere. Tizennyolcan elhunytak, kétszázan fertőződtek, ahogy arra számítani is lehetett. A miniszterelnök befenyegette a főpolgármestert, az kontrázta a miniszterelnököt. M. Cecília felolvasónő is beindult, »teljes körű vizsgálatot rendelt el«. Új szakaszba lépett a járvány, ez már valóban légi háború.”