Tévút Magyarország démonizálása

„Legutóbbi cikkében Michael Roth, a külügyminisztérium államminisztere ugyan szolidaritásról beszélt, de a valóságban egy ellenségképet vázolt fel. Ez az ellenség Magyarország. Az ok, hogy Magyarország állítólag nem tartja tiszteletben az európai integráció alapelveit, különösen a demokráciát és a jogállamiságot.

Nagy vállalkozás lenne most részletesen elmagyarázni, milyen helytelen ez a kijelentés, és ezt már többször is megtettem több helyen. Roth államminiszter ezeket nem akarja meghallani és meglátni. Felvetődik a kérdés, hogy mi lehet ennek az oka, és mik következnek ebből.

A következmények egyszerűen leírhatók. Az értékek, amiket közösen vallunk, és amik maguktól értetődnek, politikai eszközökké váltak. Egység helyett megosztottságot szülnek.

Azok, akik Roth államminiszter előtt erre az útra léptek, legalább azt megállapították, hogy a jogállamiság feltételét nem Magyarország megbüntetésére találták ki. Michael Roth még erre sem vette a fáradságot.

Az elfogadandó intézkedések, ideértve a többéves költségvetés elfogadását is, a tagállamok közötti konszenzuson alapulnak. Hogy akarja Roth államminiszter ezt elérni, ha nyilvánosan kijelenti, hogy olyan eszközt akar teremteni, ami egy tagállam megbüntetését célozza?

Az okok megállapítása már nehezebb. Miért döntött úgy Roth államminiszter, aki az európai normák jelentőségét hangsúlyozza, hogy a német tanácselnökségre való felkészülés utolsó fázisában látványosan figyelmen kívül hagyja a semlegesség íratlan szabályait?

Talán arról van szó, hogy a költségvetési tárgyalások újabb törésvonalakat és feszültségeket okoznak. Talán nyomást akar gyakorolni Magyarországra, ami az aktuális javaslatok alapján arányaiban a legnagyobb forrásvesztést szenvedné el.

Elég aggasztó, hogy el akarják venni a pénzt a felzárkóztatandó tagállamoktól, és a gazdagabbaknak akarják adni, úgyhogy az érintettek démonizálása mindenképpen szükségszerű.

Roth államminiszter talán pótcselekvésekre törekszik a valódi válságkezelés helyett. A Magyarországnak feladott lecke tökéletesen alkalmas erre. Ez a politikai stratégia nem Európa érdekeit képviseli.

Németországnak már olyan sokszor sikerült kritikus pillanatokban semleges közvetítőként konszenzust elérnie nehéz kérdésekben. Ebben, ahogy mindig, most is számíthat partnerként Magyarországra, mint szoros érdek- és értékközösségben álló szövetségesre.”