Sem érdemi támogatás, sem valóságismeret – így irányítja Maruzsa Zoltán az oktatást

„Mi van a levélben?

Öröm kifejezése amiatt, hogy már nincs gond az adminisztrációval, és a számonkérés rendszere is kialakult, ugyanannyi érdemjegy jelenik meg a Krétában, mint korábban. Együttérzés a pedagógusokkal,  akiknek most a tavaszi szünetben lehetőségük lesz pihenni: csak ne felejtsék el ehhez kiírni a szabadságokat. Nyugtató szavak arról, hogy ugyan a rendeleteknek megfelelően át kell dolgozni a pedagógiai programokat a NAT bevezetéséhez kapcsolódóan, de április végéig nem kell ezt végleges formára hozni, elég, ha szeptemberre kész. És mi hiányzik fájóan a levélből?

Egy kérdés arról, hogy mik a tanárok tapasztalatai az új rendszerben. Hogyan boldogulnak, milyen segítséget várnak el diákjaik érdekében? Vannak-e olyan pozitív tapasztalataik, amelyeket érdemes lenne megosztani másokkal? Milyen visszajelzéseket kaptak a szülőktől, a diákoktól?

És hiányzik egy felsorolás: annak a felsorolása – vagy legalább ígérete –, hogy milyen módszertani segítséget, útmutatókat, mentorálási, kérdezési, együttműködési lehetőségeket, online műhelyeket biztosít a tanévből hátralevő két hónap könnyebb, sikeresebb megvalósítása érdekében az oktatási kormányzat, az Oktatási Hivatal, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ, a szakmai segítéségért felelős Pedagógiai Módszertani Központok.
A levél – mint ahogy a mindennapi gyakorlat is – azt mutatja, hogy az oktatásirányítás nem alkalmazkodik a rendkívüli helyzethez.”