„Szerintem tele kellene ragasztani az országot óriásplakátokkal; legyenek rajta piros, stilizált koronavírusok, meg kék háttérrel egy felirat: »Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!«. 2015-ben a migránsok ellen is bevált: nem is költöztek hozzánk, meg a munkánkat sem vették el, és alig került az egész kampány 30 milliárd forintba. Tényleg nem értem, miért bohóckodnak mindenféle komplikált intézkedéssel, amikor tapasztalatból tudják, hogy a plakátok is elegendőek.
Eggyel komolyabbra fordítva a szót, nagyjából egy hónapja kezel(get)i az Orbán-kormány a járvány nyomában kialakult gazdasági válságot úgy, hogy nemcsak az eredmény tart – egyelőre – a nullához, hanem a bajba jutottak megsegítésére ténylegesen elköltött forrás is. A probléma közgazdasági kifejtése valahogy úgy hangzana, hogy tízezrek veszítették el egyik pillanatról a másikra a munkájukat, a bevételüket, a megélhetésüket; rajtuk ebben a helyzetben kizárólag az akut jövedelempótlás segítene – mennyit is költött eddig ilyen célra a kormány? Nulla forintot, ami egész Európában párját ritkító szűkmarkúság. A fentiek okán a hétfői Orbán- és a keddi Palkovics-mondásokat legalább 3-4 millió, magát érintve érző ember (munkavállalók, vállalkozók, cégtulajdonosok meg a családtagjaik) figyelte lélegzet-visszafojtva, hogy megtudják végre, milyen konkrét segítségre számíthatnak. Megtudták?”