„Miközben a magyar kormányfő a valaha volt legnagyobb méretű gazdaságélénkítő akcióterv bejelentésére készül, s eközben nemcsak a munkahelyek megtartását, de újak létesítését is kilátásba helyezi, addig töredelmesen bevallotta: a kormány bizony nem tud arról gondoskodni, hogy minden magyar ember szájmaszkhoz jusson a légúti fertőzése elkerülése érdekében. Így hát nem marad más hátra – tanácsolta Orbán Viktor –, mint hogy akinek nem jut belőle, az készítsen egyet saját magának. S a személyes példamutatás eszközével élve elárulta, hogy bizony ő maga is így tett.
Könnyű lenne azon élcelődni, hogy milyen hatékonysággal képes a kormány egy feltehetően kettő- és négyezer milliárd forint közötti összegre rúgó gigaprogramot megvalósítani, ha egy pár száz forintos tömegtermék beszerzése is gondot jelent a számára; de nem tesszük, mert a kríziscsomag egyik célja éppen a feltehetően recesszióba süllyedő gazdaság újraindítása.
És ha ez sikeresnek bizonyul, aminek őszintén drukkolunk, akkor feltehetően egy előre nem látható, újabb katasztrófahelyzetre már úgy készülhet fel a mindenkori magyar kormány, hogy a családok önerőre támaszkodásának erről a szegmenséről készséggel lemond. De addig még hónapok, netán évek telhetnek el, s ezalatt új társadalmi-gazdasági együttműködési formákkal kell majd megismerkednünk, egyiktől-másiktól pedig – ki tudja, mennyi időre – el kell búcsúznunk. Egy évtizedet viaskodtunk azzal, hogy a kormány hol a gazdaságot, hol a rezsit, hol a nyugdíjakat, a családot vagy éppen a munkahelyeket akarta megvédeni. Most ennek vége szakad, legalábbis a kommunikációban.”