Most már

„Tízmillió koronavírus-szakértő országa lettünk, de ebben aligha lehet kivetnivaló, ha tízmillióan élünk ennek az árnyékában. Ez a tízmillió a maga módján csodálkozik azon a miniszteri rendelkezésen, ami elrendeli az összes hazai gyógyító intézményben a közfinanszírozott ágyak minimum 60 százalékának alkalmassá tételét az új koronavírussal fertőzöttek ellátására. Ez Kásler Miklós személyes döntése.

Később megjelent egy kiegészítés, mely szerint az otthoni ellátásra alkalmatlan betegekre ez nem vonatkozik. Hozzátartozók és fotók ennek ellenkezőjéről is beszámoltak.  Közben az is megjelent, hogy a miniszter egymás után bocsát el szakmailag kiváló embereket, mert nem hajtják végre a kiadott ukázt. Akár magyarázattal, akár anélkül, az intézkedés amellett, hogy értelmetlen, embertelen is. Nem ezzel összefüggésben mondta, de idevág Barabási Albert László hálózatkutató kijelentése: »komoly hatásai lehetnek a koronavírus-járványnak, nem csak a fertőzöttek vannak veszélyben. A vírus miatt meghaltak aránya kisebb lesz, mint azoké, akik a gazdasági és társadalmi hatások miatt nem élik túl ezt a kritikus időszakot«. Bizonyosan igaza van. Sok minden elmaradt a tíz év Fidesz-kormányzás alatt, amit az a látványpékség, amit a kormányfő a kórházak közötti futkorászással mutat be, nem pótol. Például az, amit a gyakorló orvos, Haskó László múlt heti cikkében fölsorol: »Nincs önálló egészségügyi minisztérium, az orvosi alapellátás romokban hever. Nincs értelmes és hiteles tömegtájékoztatás. Így sikerült elmulasztani a járványtan alapszabályai szerint kötelező intézkedéseket, amelyeket legkésőbb január végén meg kellett volna hozni: a légiforgalom azonnali és teljes leállítását, az egészségügyi dolgozók részére védőfelszerelések beszerzését, továbbá a vírusfertőzés diagnosztizálását biztosító laboratóriumi teszteket. Ha ez megtörténik, a felkészületlen egészségügyet legalább nem fegyvertelenül kergetnék a harcba.« Ha valami nemzetellenes, akkor ezek elmulasztása mindenképp.

És a legsúlyosabb kérdés: az ország szétesettsége. Ennek rendezésére teljes évtizede volt a kormánynak: Berlinben tárgyalt 2012 februárjában Lázár János a már két éve kormányzó párt akkori frakcióvezetőjeként. A Fidesz német testvérpártja, a kormányzó konzervatív CDU/CSU-pártszövetség képviselőivel folytatott »nyílt és őszinte, családon belüli, illetve barátok közötti« megbeszéléseket. Úgy nyilatkozott, ezek során az utóbbi időszak valamennyi vitatott kérdését áttekintették, a partnerek azt kérték, hogy »kevesebb konfliktussal és több megértéssel kormányozzunk a következő két évben, ami egybevág azzal a céllal, amelyet mi konszolidációnak nevezünk«. Lázár németországi útja előtt nem sokkal Orbán is ugyanezt emlegette Martin Schulz akkori uniós parlamenti elnöknek: »Magyarországon konszolidáció zajlik, közös társadalmi és gazdasági program mögött próbáljuk egyesíteni az embereket, és nem akarjuk megosztani a társadalmat.«

Most már, a válság előszobájában látható: jó lett volna, ha ezt komolyan gondolja akkor, 2012-ben, de meg se fordult a fejében. Helyette halálra fárasztotta az országot a folyamatos ellenséggyártással meg buta ideológiáival, viszont közben meggyengült az egészségügyi rendszer.  Most aztán lehet ágyak meg maszkok után futkosni.”