Miért más ez a válság, mint a többi?

„Időbeli változás szempontjából leggyakoribbak a három-négyéves ciklusok, de kisebb gyakorisággal más hosszúságúak is előfordulnak, a leghosszabb, harminc-negyvenéveseket Kondratyev-ciklusoknak hívják. Nevüket Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyjev szovjet–orosz közgazdászról, az első szovjet ötéves terv egyik kidolgozójáról kapták.

A leggyakoribb három-négyéves ciklusokat az okozza, hogy a keresleti és kínálati tényezők volumene és szerkezete is időről időre eltér egymástól, hiszen amikor egy cég beruház, még nem tudhatja, hogy amikor a terméke megjelenik, mekkora lesz a rá irányuló kereslet, ami vagy több, vagy kevesebb, mint a termelés, és ennek megfelelően a termelő korrigál, ami időt vesz igénybe. Mivel egy-egy beruházás átlagos átfutási ideje három-négy év, ez egyben a leggyakoribb ciklus időbeli hosszát is meghatározza. Valamikor azt gondoltuk, hogy tervgazdaságban nem lehetnek ciklusok, hiszen a keresletet is és a kínálatot is előre eltervezik, tehát azoknak egyezniük kell, a kapitalizmus rendszeresen jelentkező válságjelenségeit a szocialista tervgazdálkodás megszünteti. A gyakorlatban azután kiderült, hogy ez korántsem így van, sőt nem is ötévesek a szocialista gazdaság ciklusai, mint az ötéves tervek alapján várni lehetett volna, hanem megfelelnek a kapitalista gazdaságokban megfigyelhető ciklusoknak.

A rendszeresen megjelenő gazdasági ciklusok mechanizmusától eltér a pénzügyi spekulációk és a háborúk okozta gazdasági válság. Az utóbbi esetében az elpusztított termelőerők helyreállítása után néhány éven belül a termelés színvonala eléri a háború előttit.

Ezt a szakaszt helyreállítási szakasznak nevezik, amelynek gyors dinamikája már számos olyan »kiválóságot« megtévesztett, mint Rákosi Mátyás és Gerő Ernő, aki azt gondolta, hogy a helyreállítási periódus gyors növekedése a helyreállítás után is fenntartható, felső határ a csillagos ég. A pénzügyi spekulációknak is rendkívül nagy romboló hatásuk van, ezekben az esetekben vagy a kereslet omlik össze, mint az 1929–33-as nagy gazdasági válság idején, vagy az országok külső egyensúlya bomlik meg, amely a belső kereslet visszafogását kényszeríti ki, mint például az 1997-es ázsiai pénzügyi válság esetében.”