Már megint csalódnom kellett

„Tegnap közel hét(!) órát töltöttem az Országgyűlés népjóléti bizottságának ülésén. Örömmel vettem a meghívást, gondoltam, jó alkalom ez arra, hogy elkezdődjön végre valamiféle párbeszéd a főváros és a járványügyi hatóság között, netán a kormány és az ellenzék között a koronavírus elleni védekezésről. Már megint csalódnom kellett. Mert miközben mindenki folyamatosan együttműködést és megértést kér az emberektől – ez különösen fontos lesz, most, amikor a kormány lazítani akar a korlátozásokon – a magyar politikából továbbra is ez hiányzik leginkább: a megértés és a hajlandóság az együttműködésre.

A fideszes képviselőket hallgatva eszembe jutott a hol Churchillnek tulajdonított, más források szerint Goebbelstől származó mondás: azt a statisztikát hiszem el, amit magam hamisítok. Ez esetükben úgy néz ki: azt tekintik hírnek, amit maguk hazudnak bele a lakájmédiába. Ezerszer cáfolt és mintegy 20 helyreigazítást megalapozó állításokat próbáltak újra a fejemre olvasni, megint a politikai támadás volt fontosabb a járvány elleni védekezésnél. De legalább kiderült, hogy a Pesti úti idősotthon a világ talán legjobban ellenőrzött intézménye, legalább négy kormányzati vizsgálat folyik párhuzamosan. Elmesélhettem az esetet, hogy miközben az ápolók a szobában az időseket gondozzák, a folyóson összefut a kormányhivatal két különböző csapata, akik egyszerre vizsgálódnak. Az idősotthonban dolgozó orvos jegyzőkönyvbe is mondta, hogy nem tudja a munkáját rendesen végezni a sok vizsgálótól. De az idősotthon nagyszerű munkatársai megbirkóznak ezzel is, és legalább – remélem – egyszer az igazság is kiderül. Arról például, miért küldtek vissza az otthonba kórházból negatív teszt nélkül beteget, miért tekintette a kormányhivatal a tesztelést »felesleges költségnek«, miért csak 9 nap múlva értesítették az otthon vezetőit az elrontott tesztekről, miért gondolta valaki helyesnek ilyen esetben a levelezést ahelyett, hogy felemelte volna a telefont.

Bemutattam a budapesti városvezetés és az operatív törzs kapcsolatát is, ami mindössze egyetlen oldalnyi papír, benne a következő mondattal: »a védekezéssel kapcsolatban önkormányzati feladat eddig nem keletkezett, amennyiben erre sor kerül, haladéktalanul tájékoztatni fogjuk Önöket.« Hát erre a tájékoztatásra azóta is hiába várunk. Ettől még tesszük a dolgunkat. Fővárosi forrásból és beszerzéssel folyamatosan tesztelünk az idősotthonokban és a hajléktalan-ellátásban.
A kormányzati beszámolók ugyanakkor megerősítették: a kormány a fővárost követi a védekezésben. A kormány új stratégiája a főváros »régi« tettei. Most már a kormányzati szakértők is a tömeges tesztelést és az arc eltakarásának, a maszk viselésének előírását tartják fontosnak. Budapesten erről már döntést hoztunk. Tegnap ezért kezdeményeztem a miniszterelnöknek írott levelemben, hogy országosan kezdődjön tömeges tesztelés és alkossanak szabályokat az arc eltakarásáról. Ezt tartom fontos feltételnek ahhoz is, hogy megkezdődhessen a korlátozások fokozatos, nagyon óvatos enyhítése.

Ezekről az enyhítésekről állítólag ma dönt a kormány. A hírek szerint külön szabályok lehetnek a nagyvárosokra, köztük Budapestre. Erről előzetesen továbbra sem kapunk semmiféle tájékoztatást. Ma van három hete annak is, hogy a kormányülésen Szita Károllyal, a megyei jogú városok szövetségének fideszes vezetőjével együtt ígéretet kaptunk arra, hogy a kormány egy hónapon belül egyeztetést tart az önkormányzati szövetségekkel. Még az időpontot se sikerült kijelölni az elmúlt 3 hétben.
Ha a kormánnyal ez nem is megy, az információk, tapasztalatok, stratégiák megosztásáról ma másokkal tudok egyeztetni. Vidéki városok polgármestereivel tartok ma online beszélgetést, és beszélek ma Bécs és Berlin főpolgármesterével. A tapasztalatokról természetesen beszámolok.”