Manipuláció vagy információoptimalizálás? – A tömegpánik határán

„Hogyan vált politikai kérdéssé a koronavírus, és hogy lehet könnyedén megkülönböztetni az álhíreket a valós információktól? Egy pár példán keresztül szemléltetjük, hogy a bennünk dolgozó, egyszerűsítő kognitív mechanizmusok mellett milyen médiában alkalmazott eszközök járulhattak hozzá a kínai-ellenes hangok gyorsan eszkalálódó, nagyütemű terjedéséhez.

Aki tájékozódik bármilyen hírforrásból (legyen az jobb- vagy baloldali média vagy akár csak a szomszéd), könnyen szembesülhetett a jelenséggel, hogy a koronavírus terjedésével együtt felütötte a fejét egy kollektív kínai-ellenesség is. Nem rendelünk Kínából, nem rendelünk kínait, de nem egy ismerősömtől hallottam azt sem, hogy kikerül az utcán minden szembejövő »kínait« (átlag európai ember ismereteivel rendelkezve lényegében mindenkit, akinek vékonyabb vágású a szeme).

A Kína-ellenességről január végi híradások még csak a Kínával amúgy is változó politikai viszonyban lévő országokról szóltak. Ilyen például Vietnam, ahol megtörténhetett, hogy egy Danang városában lévő szálloda bejáratára kikerült a 20. század legsötétebb korszakait idéző »Kínaiakat nem szolgálunk ki« felirat. Ám a kínaiak elleni diszkriminációellenes felszólítások a közösségi médiában mára már ellepték az egész világot (Lásd a #JeNeSuisPasUnVirus, magyarul:Nem vagyok vírus, hashtaget Twitteren, melyet elsősorban az indokolatlanul diszkriminációt megélt délkelet-ázsiaiak védelmére hoztak létre.) Ez a jelenség önmagában is megérne egy szociálpszichológiai áttekintést, de maradjunk egyelőre a média felelősségét vizsgáló nézőpontnál a kérdést illetően.

Bár a legfrissebb híradások közt már kevésbé jelenik meg a »chinavirus« kifejezés, még bőven találni olyan cikkeket, melyek a Wuhan Virus kulcsszót hirdetik címlapjaikon (később kiderül miért éppen republikánus oldalon szerepelt mindez). A vírus intenzív terjedésének első heteiben azonban, mikor még a »Moss kezet!« és a »Kerüld a tömeget!« pontok után nem szerepelt a »Mondj nemet a diszkriminációra!« felszólítás a Facebookon, Instagramon és villamosmegállókban elhelyezett figyelemfelkeltő posztokban és plakátokon, könnyedén megtörténhetett, hogy a világ második legnépesebb országának vezető médiumában megjelenjen egy  ilyen tartalom China virusként emlegetve a COVID19-et.

De nem is kell olyan messze menni transzatlanti kultúránktól, hogy a Kínával amúgy is változó viszonyban álló USA-ban is felüsse fejét a jelenség, és kiváló politikai tőkét lehessen kovácsolni egy látszólag nem politikai kérdésből. A pár hete még a nyíltan Trumphoz húzó oldalon, a Breitbart-on is bőven jelentek meg olyan cikkek (címlapon kiemelve, a tekintetet leginkább odavonzó elhelyezéssel), melyek a vírus hivatalos elnevezése helyett a »chinavirus« kifejezéssel éltek.”