„Mivel hazánkban a keresztény emberek csendes és békés életet élhetnek, teljes istenfélelemmel és tisztességgel, akkor azt hiszem, hogy az utóbbi tíz esztendőben jól imádkoztunk, és ezt a jó gyakorlatot nem szabad abbahagynunk, sőt most, ebben a válságos időben még »rá is kell tennünk egy lapáttal«! Meggyőződésem, hogy most a kormány vezetői jobban odaszánják magukat a feladatukra, mint amennyire a hívők többsége a keresztényi feladataira.
Mi, keresztények imádkozzunk hát a kormányért és a kormány első emberéért. A kormány pedig merítsen még nagyobb hitet a jóakaratú emberek lelki támogatásából és a keresztények imáiból, és higgyen még jobban személyes imája erejében és sorsfordító képességében. Európában kevés vezető politikus szeret arról beszélni, milyen szerepe van a Krisztus-hitnek nemzete és a saját életében. Nekünk hosszú idő után végre megadatott, hogy ilyen kormányfőnk legyen.”