A tavaly októberi önkormányzati választás óta kényszerpályán van Orbán Viktor, meg kell mutatnia, hol van a valódi hatalom.
„Jó látni, hogy az államapparátus egy emberként dolgozik a járvány megfékezésén, naponta születnek új és újabb tervek, miként kellene megmenteni emberéletet, munkahelyet, közösségeket. Az elsőt biztonsági rátartással teszik, hisz jobb félni, mint megijedni, a munkahelyek megtartásán több minisztériumban is töprengenek, még nem jutottak dűlőre magukkal, ám a legfontosabb, amiért mindenre kész az Orbán-kormány, hogy a közösségek megmaradjanak. Mármint a jó keresztényi közösségek, a fideszes vezetésű városok és falvak, ahol szebben süt a nap is a templomtoronyra, ahol nem kell megvédeni az önkormányzatokat saját maguktól.
Az alap, hogy nem kellett volna tavaly októberben elhalászni tizenegy megyei jogú, meg vagy hatvan másik nagyobb várost a kormánypárti jelöltek elől, mert lássuk be, azóta kényszerpályán van Orbán Viktor, meg kell mutatnia, hol van a valódi hatalom. Ha nincs ez a kudarc, nem kellett volna novemberben úgy dönteni, hogy az iparűzési adóból kell megoldani a helyi tömegközlekedést és nem kellene holmi orbáni bosszúról fecsegni, amikor most, a veszélyhelyzet idején a kormány tovább segíti az önkormányzatokat a sok beszedett díj, és adó elköltésében.
Gulyás kancelláriaminiszter egy hónapja azt nyilatkozta, »az idei költségvetés tartaléka komoly mozgásteret nyújt a válságkezelésre«, de azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy ezt a tartalékot mind el is akarja költeni a kormány. Fizessenek csak a nyakas balos települések, dőljön el egyszer és mindenkorra, kié a valódi hatalom. Érthető, miért terelte be a kormány a gépjárműadó maradékát a központi költségvetésbe, tette ingyenessé a parkolást, és találhatta ki a legerősebb csapást, az iparűzési adó és más helyi adók elvételét egy mozdulattal a gödiektől. A veszélyhelyzetben hozott intézkedések sorsa nem ismert, mert nem tudjuk, a kormány meddig tartja fenn bármire hivatkozva ezt az állapotot, de az biztos, hogy mire feloldják, Göd határa már a megyei önkormányzat tulajdonában lesz, aztán lehet pereskedni. Tanuljon belőle mindenki: ha valamit akar a kormány, ott nem kell olyanokat kérdezgetni, hogy mi lesz a lakossággal a forgalom, a környezetszennyezés, a vendégmunkások miatt. Még szerencse, hogy Debrecen, Kecsemét, Komárom vagy Nyergesújfalu, ahol hasonló nagyságú beruházások vannak, a Fidesz kezén van, különben rájuk is ki kellene kitalálni valamit.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
Csütörtökön jön az újabb nagy mérkőzés.
Az Energoatom körüli százmilliós korrupciós botrány Kijevben már az elnöki hatalmi központot is elérheti. Miközben a Nyugat igyekszik Ukrajnán belül tartani az ügyet, Moszkva már von der Leyen nevét is belekeveri a Mindics-hálózatba. Bizonyíték nincs, politikai kockázat annál inkább – különösen, ha nyitva maradnak a brüsszeli pénzcsapok.
