„Ebben a helyzetben, melyről sokan úgy érzik, hogy rosszabb már nem is lehet, érdemes felidézni egy olyan zseniális ember példáját és tanítását, aki pszichiáterként megélte a koncentrációs tábort, s sokakban képes volt tartani a lelket a legszörnyűbb viszonyok között, ami mindeddig előfordult a világtörténelem folyamán.
A koronavírus-járvány példátlan kihívást jelent a »fejlett világ« számára is, olyan megpróbáltatás elviselésére kényszerít bennünket, melyekről néhány hónappal ezelőtt még csak nem is álmodtunk. A kijárási korlátozásokkal sújtott, otthonukba zárkózott emberek Európában és Amerikában egyaránt felhagytak megszokott életmódjukkal, közegészségügyi okokból felszámolták társadalmi életüket.
Milliók veszítették el hetek alatt a munkahelyüket, ami nemcsak gazdasági szempontból katasztrofális: az a kapcsolatrendszer, ami a dolgozó embert a kollégáihoz fűzi, bár sok tekintetben felületes, mégis létfontosságú, nehezen pótolható. Társaságnak marad a lakás fala között a legszűkebb család, már persze akiknek van.
Az idősebb korosztályokhoz tartozó özvegyek és elváltan egyedül élők óriási tömeget tesznek ki a nyugati társadalmakban, de a fiatalabbak körében is széles körben elterjedt a »szingli« életmód, különösen az olyan nagyvárosokban, mint London vagy New York. Márpedig a »szinglik« életének legfőbb célja eddig az volt, hogy a munkahelyi sikereket érjenek el, kikapcsolódásként utazzanak, váltogassák a partnereiket és nyilvános helyeken szórakozzanak.”