„Sokan bíztunk abban, hogy Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság tavaly ősszel megválasztott elnökével egy új, demokratikusabb korszak kezdődik el a bizottság és az unió életében a globalista, föderalista és liberális rémkorszak után.
Sajnos azonban azt kell mondanom, hogy a koronavírus kitörése utáni hetekben ezek a reményeink némileg foszladoznak. Ursula von der Leyen eddig nem hozott megoldást, s leginkább egy sodródó, irányított bábnak tűnik a még mindig globalista liberálisok által uralt brüsszeli közegben.
Először is, az általa vezetett bizottság nagyjából csődöt mondott a világjárvány kellő időben való felismerésében, a járványra adott reakciók minőségét és mennyiségét illetően nemrég pedig már váratlanul a koronavírus elleni védekezés kivezetési forgatókönyvét akarta felvázolni – elsőre ráadásul sikertelenül. Végül pedig – ami a legnagyobb csalódás – ő is beállt a magyar demokráciáért aggódó balliberálisok végeláthatatlan sorába. Kár.
Természetesen nem irigylem Von der Leyen asszonyt azért, mert úgy hozta a sors, hogy hivatalba lépése után néhány hónappal máris egy totális vis maior helyzettel, a világjárvánnyal és annak következményeivel kellett szembenéznie, tehát azonnal a mély vízbe került. De, ezzel együtt, a helyzet mégiscsak úgy áll, hogy válságok idején mutatkozik meg az, egy politikai vezető mennyire rátermett és mennyire méltó a hivatalára.
Orbán Viktor például a 2013-as árvíz után már másodszor bizonyítja be, hogy az ilyen kihívásokra jól és hatékonyan reagál. De hát Von der Leyen asszony nem újonc, volt már szociális és egészségügyi, családügyi és legutóbb védelmi (!) miniszter is Németországban, nem hivatkozhat tehát arra, hogy nincs politikai rutinja.”