Amikor a bizalom hiánycikk

„Kiegyensúlyozatlan légkörű mindennapjainknak, a bizonytalan horizontú járványhelyzetnek az is hozadéka, hogy sok tekintetben felerősödött és egyre erősödik bennünk a bizalmatlanság. Eleve bizalmatlanságot szül az, hogy nem tudni, a tünetmentesen járkálók közül ki vírushordozó, ezért az utcán, a boltban, a lépcsőházban is gyanakodva méregetik egymást az emberek, sietős léptekkel igyekeznek eliszkolni egymás mellett. Félünk egymástól, és erre a szorongásra többletteherként rakódik rá, hogy egyre fokozódik bennünk a kételkedés a hatóságok, a hatalom által megtett lépésekkel szemben.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a román állampolgárnak a járvány kirobbanása előtt erős bizalma lett volna a válságkezelési megoldások megtalálásában korántsem jeleskedő kormány(ok)ban, a sokszor áttekinthetetlenül, következetlenül működő hatóságokban. Úgy tűnik, a legtöbbször jogos gyanakvás azonban a jelenlegi, homályos kimenetelű helyzetben megtöbbszöröződött és tovább is gyűrűzik. A borús perspektívákhoz óhatatlanul bűnbakkeresés társul, és megnyugtató válaszokat ritkán kap az állampolgár a sűrűn felbukkanó kérdésekre.

Hiszen az ország vezetői az elmúlt hetekben is azt bizonyították, egyáltalán nincsenek a válságkezelés helyzetének magaslatán. Elég, ha csak arra a nemrégiben nagy port kavart határozatra gondolunk, ami ékesen példázza az észszerűtlen kapkodást: a belügyminisztérium úgy döntött, enyhíti húsvétkor a kijárási korlátozásokat az ortodox hívek számára, aztán a felháborodás nyomására visszakozott.”