Amiben szerepel szájmaszk, arról rögtön megjelenik kritika

„Nincs már messze az idő, amikor művészettörténészek ezrei elemzik majd a koronavírus-járvány hatását az alkotókra, minden lehetséges műfajban. A részeredmények már mutatkoznak is: alig kerül ki egy-egy karanténtematikájú, szorongást, bizonytalanságot megjelenítő, vagy akár csak a szájmaszk szót említő művészi produktum, máris cikkek sora jelenik meg róla, azaz fokozott figyelem övezi, komoly szakmai reakciókat generál – függetlenül attól, hogy kvalitásai okán megérdemli-e, vagy sem. Jó példa erre a The Rolling Stones új dala, a Living In A Ghost Town, amely pár nap alatt felszántotta az internetet.

A globális lelkesedés egyik oka az, hogy Mick Jaggerék tizenkét éve nem jelentkeztek új dallal. Vagyis a járványtematika nélkül is robbant volna bármi, amit kiadnak a kezükből. A másik ok azonban nyomósabb: arról szól a dal, amiről mostanában az egész életünk szól, bárhol is vagyunk bezárva. »Life was so beautiful/Then we all got locked down/Feel a like ghost/Living in a ghost town« azaz: Olyan gyönyörű volt az élet, aztán mind be lettünk zárva. Egy szellemvárosban élő szellemnek érzem magam.

Le a kalappal, főleg ha a dalhoz készült videót is megnézzük, ahol világvárosok kihalt utcáin száguld végig a kamera. Hasonló képeket látunk, mint a híradókban, de ezzel az aláfestéssel még hatásosabbak. Azt is megtudhattuk az alkotóktól, hogy a dal még tavaly született egy Los Angeles-i stúdióban, állítólag röpke tizenöt perc alatt. A szöveg akkor még más volt, de az utóbbi hetek eseményeinek hatására átírták, és a végleges verzió már home office-ban készült el a zenészek otthonaiban. Öt napja tették fel a YouTube-ra, teljesen váratlanul – a meglepetésfaktor fontos attribútuma a sikernek, ezt is jól tudják a Stones menedzsmentjénél.”