Újra berobbant a koronavírus – ekkor érkezik az oltás
November végén érkezhet a Covid elleni oltóanyag Magyarországra.
A szokásos gazdasági mentőintézkedések most elégtelenek.
„Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve és nála sokkal kevésbé potens többi nagy központi bank kamatcsökkentései és eszközvásárlásai ezúttal nem biztos, hogy elegendőek és ezt mutatja az is, hogy a tőzsdék március végéig omlottak. Az amerikai Dow Jones index az első negyedév alatti 23 százalékos esésével, 135 éves történelmének legnagyobb első negyedéves zuhanását élte meg, míg az olaj 67 százalékos összeomlása történelmi rekord. Mindez annak ellenére, hogy a világ jegybankjai egymással versengve jelentették be korábban még csak álmodni sem mert mértékű intézkedéseiket.
És nem lesz elég a költségvetési költekezés felpörgetése sem. Nap, mint nap hallani, mely szektorokat kell megsegíteni a koronavírus okozta gazdasági armageddon miatt. De miért gondolja bárki, hogy létezik olyan szektor, olyan gazdasági szereplő, akit nem érint ez a válság? Ha viszont mindenkit, bár más-más mértékben érint, akkor ki fizeti meg a költségvetési kiadások megnövekedésének az árát? A költségvetés bevételei alapvetően a gazdasági szereplők és a költségvetés kapcsolatából származnak: adók, vállalkozási jellegű jövedelmek, állami vállalatok osztaléka és értékesítésének bevétele, más kormányok segélyei. Kitől szedjünk be több adót, amikor mindenki érintett? És ki fogja eldönteni, hogy ki mennyit fizet? Remélem nem a magyar példát követve szektoronként meghatározott különadók rendszere, amely a közgazdasági realitásokkal köszönőviszonyban sincs. Vagy majd elinfláljuk? Elvesszük alattomos és otromba módon a megtakarítással rendelkezőktől, miközben az arcukba mosolygunk a tévében és a gazdasági fellendülésről papolunk? Érdemes megnézni mi történik a »gazdag« német középosztállyal.
Nem, ahogy a forradalmat nem közvetítik a tévében (The revolution will not be televised), vagyis azért harcolni, azt »csinálni« kell, úgy
Ezt a válságot sem lehet a szokásos módon (olcsón) megúszni, Münchhausen báróként a hajunkba kapaszkodva kihúzni magunkat a bajból. Nem, ezúttal valóban szenvedni fogunk. A szenvedés nem az, hogy pár hónapig nincs munkánk, hogy 2008-09 mintájára a kormány megoldja a hiteleinket (értsd elveszi másoktól a pénzt), amit felelőtlenül vettünk fel és költöttünk el, (és itt nem a jelenlegi és szerintem alapvetően hasznos hitelmoratóriumra gondolok), vagy hogy nagyon sok cég veszteségessé válik és a részvényesek nem kapnak osztalékot. Nem, a szenvedés az, amit a passió szó és egyetemes kulturális fogalom jelenít meg a legjobban. A szó egyebek mellett egyszerre jelent szenvedést és szenvedélyt, erős érzelmet, dühöt, vágyat, vágyakozást és nagybetűvel, mint Passió Jézus Krisztus szenvedésének történetét. Megváltást.”