A gazdaság leállítása kontra emberéletek: újságírói felelősség a korona idején

„A világjárvány és a vele érkező gazdasági összeomlás súlyos kérdéseket vet fel. Mennyiben megfelelő a világ kormányainak reakciója? Ha nem az, mi lett volna a megfelelő reakció? Sokak számára fontos mottónak tűnhet Donald Trump mondása, mely szerint »nem lehet rosszabb az orvosság, mint a baj«, vagyis nem szabad a vírus megállítása érdekében tönkretenni a gazdaságot. A gazdaság megállítása, szól az érv, több áldozattal jár, mint a vírus, amit ők még mindig az influenzához szeretnek hasonlítani.

Az amerikai jobboldalon kívül ez kevésbé tűnik népszerű mantrának, azért korántsem példátlan. Magyarországon talán a legprominensebb képviselője Hont András, a HVG véleményrovatának szerkesztője, aki ebben a pozíciójában komoly hatással bírhat a diskurzusra. Ráadásul Hont, ellentétben az amerikai jobboldali diskurzus jelentős részével, nem áll a magyar kormány szolgálatában, és sokkal kevésbé jellemző rá a Republikánus Párt dogmatikus államellenessége. Ennek fényében különösen elvárható lenne, hogy kritikusan és felelősen viszonyuljon a kormány által meghozott és meg nem hozott intézkedésekhez.

De nézzük meg nagy vonalakban az érveket. A gazdasági élet mesterséges visszafogásával (pl. a vendéglátóipar szinte teljes leállításával, a kiskereskedelem jelentős részének korlátozásával) várhatóan 10-20 %-al csökkenhet a GDP a második negyedévben, milliók veszíthetik el a munkájukat (és sokan már most is munkanélküliek), nekik drasztikusan esik az életszínvonaluk, többen követnek el öngyilkosságot stb. Viszont, ha minden marad  a »normális kerékvágásban«, legfeljebb minimális korlátozás mellett, akkor ez elkerülhető lenne.

Sajnos ezek az érvek hibásak és álságosak. Ugyanis a vírus szabadon engedése ugyanúgy gazdasági károkat okozna, sok közgazdász szerint abszolút »megéri« a gazdaság leállítása. Ráadásul, és ez igen feltűnő, a munkanélküliség miatt aggódók valahogy kevésbé szoktak hangosan kiállni a most bajba kerültek megsegítése mellett – ezzel pedig a felelős újságírás legfontosabb szerepét, a kormány számonkérését adva fel.”