Magyarországon tesztelnek a legkevesebbet, még Svédországnál is kevesebbet (pedig ők a nyájimmunitás elérésére törekedtek, ezért a tesztelést nagyon korán feladták: 3604 magyar teszt versus 5416 svéd teszt/1 millió fő). Az alacsony tesztszám miatt az összes esetszám (1 458) annyira megbízhatatlan, hogy semmilyen érdemi információt nem hordoz, nem is érdemes vele foglalkozni. Értelemszerűen ez vonatkozik az új (48) és az aktív (1 229) esetszámra is. Sokkal többet mond az ország érintettségéről a halottak száma, amely kevésbé manipulálható adat: ez alapján Magyarország a kevéssé érintett európai országok közt van Csehországgal és Norvégiával együtt (109, illetve 139 és 128 haláleset). Ugyanez a helyzet az 1 millió főre jutó halottak száma alapján is: nálunk 11, Csehországban 13, Norvégiában 24.
Ha a halottak számát összevetjük az összes eset számával, akkor még nyilvánvalóbbá válik az, hogy a jelentett összes esetek száma mennyire irreális. Nálunk ugyanis e számok szerint a fertőzöttek közül ötször annyian halnak meg, mint Norvégiában vagy Csehországban. Ez még akkor sem hihető, ha tudjuk, mennyivel rosszabb a magyarok egészségi állapota. Sokkal valószínűbb az, hogy az összes eset nagyjából a cseh és norvég számok környékén van, körülbelül hatezer beteggel. De elégséges tesztelés nélkül ezt soha nem fogjuk megtudni. (Nemcsak mi, hanem a védekezést szervező kormány is tudatlan marad.)
Van viszont egy eléggé fontos adat: ez a kritikus esetek, azaz az intenzív osztályon beazonosított COVID-19-fertőzöttként kezeltek száma. Nálunk 58 ilyen beteg van, Norvégiában 59, Csehországban 87. Ez a szám megerősíti azt, amit már az összes halott száma alapján is sejtettünk, a legfontosabb jellemzők alapján ezt a három országot egy csoportnak lehet tekinteni. Ausztria és Németország egymáshoz nagyon hasonló számokat mutat. Sokat tesztelnek, ezért elég magas az esetszámuk. Viszont nagyon alacsony a halottak száma, egyebek mellett azért is, mert a kritikus esetekkel az intenzív osztályok elboldogulnak.