Vírusok és menekültek

„A magyar kormányfő most nem tehet mást, mint bízik a nyúlfarknyi kerítésében. Abban a gyodában, amit ahelyett húzott fel, hogy 2015-ben konzultált volna inkább Brüsszellel, a görög, a szerb, a horvát, a német és az osztrák vezetéssel; mert politikai érdekei akkor azt diktálták neki, hogy mindenkit verjen át a budapesti humanitárius válsághelyzettel és szabadítson rá Nyugat-Európára több százezer ellenőrizetlen embert.

Bakondi most megmagyarázza, miért döntött úgy Budapest, hogy határozatlan időre felfüggeszti új emberek beengedését a tranzitzónába. Persze az ott lévő 321 menedékkérő és az ország védelmében. Nehogy a koronavírus befészkelje magát a konténerekbe.

Valójában a magyar kormány most bajban van, a kormányfő nem véletlenül kér közbizalmat, de ez a bizalom, ha volt is valaha, pillanatok alatt semmivé lehet. Mert idióta volna, aki azt kívánná, hogy a szír menekültek elérjenek a magyar határra, hogy kiderüljön: a kerítés valójában semmire sem jó. Senki sem kívánhatja, hogy a koronavírusnak akár csak a gyanúja is megjelenjen az országban – pedig meg fog jelenni –, mert akkor kiderül: a megroggyant egészségügyi hálózat nem képes ellátni annyi beteget, amennyivel a járvány járhat. (Jusson eszünkbe csak egy átlagosnál erősebb influenzajárvány. Vagy hogy az autoriter kínai politika, de még a demokratikus  amerikai egészségügyi rendszere sem mindenható.)

Amitől a magyar kormány valójában félhet, hogy sem a gyoda, sem az egészségügy valósága, sem a kormány médiapolitizálása nem visel el egyszerre két akkora terhet, mint a valóságos menekültáradat és a valóságos koronavírus. Ezért volt kár Bakondinak megszólalnia, még ha igaz lehet is, hogy aki több ezer kilométert gyalogol, magával cipelhet mindent, amit útközben összeszed.”