Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Magyarország most valahol ott tart, mint a Kínai Kommunista Párt januárban.
„Magyarország most valahol ott tart, mint a Kínai Kommunista Párt januárban, amikor fölismerte, hogy a hallgatással nem lehet megállítani a járványt. A magyar hatalmi központot tegnap valamilyen információs sokk érte, ennek hatása látszik most (a pártállami logika szerint csak átmenetileg) a tájékoztatási csatornákon. Százak vagy ezrek élete múlik azon, hogy milyen lesz az információáramlás a következő hetekben/hónapokban; hogy visszatérnek a Habony-műhelyben kimunkált álvalóság közvetítéséhez, vagy tartósan megmaradnak annak bemutatásánál, ami ténylegesen történik az országban. A kilátásaink rosszak: a közmédiát, az állami hírügynökséget és a KESMA-médiamamutot (az összes megyei lapot, az összes nagy elérésű kereskedelmi rádiót stb.) továbbra is a Habony-Rogán központból irányítják, a szerkesztők politikai utasítások alapján dolgoznak, a lakosság kétharmadához csak a Fidesz által előnyösnek tartott hírek és hírmagyarázatok jutnak el.
A sajtó maradék részére óriási felelősség hárul. Látjuk az olvasottsági adatokon, hogy megtöbbszöröződött a hírigény: az emberek hiteles, hasznos információkra vágynak, hogy megalapozottan hozhassák meg az életükre vonatkozó döntéseket; eljött az a pillanat, amikor nem fogadják el a kétféle valóságot, és ha dönteniük kell, akkor nem az álhíreket választják. Aki tegnap 21 óráig a pártmédiára hallgatva elhitte, hogy az iskolák bezárása nemzetellenes bűntett, és nem fog megtörténni, az sok napos késében van azokhoz képest, akik más, szabad hírforrásokból tájékozódva régóta tudták, hogy a lépés elkerülhetetlen, és aszerint szervezték az életüket (és ez csak egyetlen, még nem élet-halál súlyú példa a sok közül).
A Fidesz pártmédiája tíz év óta egy olyan világot épít, amelyben a hatalom – és elsősorban Orbán Viktor – tekintélye a legfontosabb vonatkoztatási pont. Ez a logika azonban egy időre érvényét vesztette: egy halálos veszélyt jelentő világjárvány idején a legnagyobb tekintélyű politikusnak is meg kell hajolnia más, szakmai típusú tekintélyek és teljesítmények előtt (tegnap meg is hajolt, valószínűleg azért, mert nem volt más választása).
Tudjuk, hogy a kormány környékén is megy a kötélhúzás, hogy merre induljanak, az MTI korábbi vezetője már fölvetette a cenzúra bevezetésének lehetőségét. Nekünk, állampolgároknak ugyanakkor - ahhoz, hogy a lehető legkevesebb legyen az áldozat - tudnunk kell, hogy mi és miért történik. A sokcsatornás, nem a pártközpontból vezérelt tájékoztatásnak vészhelyzetben nincs alternatívája: most lesz igazán létfontosságú, hogy a nyilvánosságot kiszabadítsuk a tíz év alatt ráerőltetett kényszerzubbonyból.”