Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Az embereknek több idejük van olvasni, és a híréhség minden eddiginél nagyobb.
„A kormánytól független sajtónak járványügyi vészhelyzet esetén is létfontosságú szerepe van abban, hogy ellenőrizze a hatalmat és informálja az állampolgárokat, sőt ha lehet, ez a funkciója még inkább felértékelődik egy ilyen szituációban.
Kezdve onnan, hogy feltárja a járvány elleni egészségügyi védekezés rendszerszintű problémáit, egészen odáig, hogy beszámol arról, hol válnak meg először a dolgozóktól a gazdasági válság első szelére, és hogyan fosztják meg őket maradék jogaiktól. A közéleti újságírásnak azonban a következő időszakban nemcsak a köz tájékoztatásáért kell dolgoznia, hanem a saját túléléséért is komoly küzdelmet kell folytatnia.
Bár a 2008-as pénzügyi válságot már jócskán magunk mögött hagytuk, csak úgy, mint más ágazatok, a magyar sajtópiac is magán viseli annak nyomait a mai napig. Az akkori recessziónak, amely súlyosan meggyengítette a magyar hirdetői piacot, ugyanis komoly szerepe volt abban, hogy a magyar médialátkép úgy néz ki, ahogy: a nyugati befektetők számára már nem volt kellően jövedelmező a hazai médiapiac, és az itteni érdekeltségeiktől részben vagy teljesen megváló cégek, mint a ProSiebenSat.1 vagy a Deutsche Telekom helyére Fidesz-közeli vállalkozók léptek.
Így lett médiatulajdonos Andy Vajna, Mészáros Lőrinc vagy éppen Matolcsy Ádám, a Magyar Nemzeti Bank elnökének fia. Itt külön is érdemes kitérni arra,hogy az egykori Népszabadság kiszolgáltatottá válása és strómanok kezére játszása, majd bezárása is a korábbi recesszióban gyökerezik.”