„Van egy közkeletű kifejezés az egykori keletnémet területen: Mauer im Kopf. Vagyis a fejekben lévő fal, amely ott van az áldozatok és szeretteik tudatában mint borzalmas lehetőség, és ott van a Stasi öregjeiben, az eszme mai követőiben, akik abban reménykednek, hogy majd egyszer visszatér…
A marxista-leninista történelemszemlélet szerint a történelmi korszakokat a haladó (jó) és a reakciós (rossz) erők váltakozó harca jellemzi. Az az egyén, aki nem értett egyet azzal, ami a jelenben és hosszú távon osztályának érdekét szolgálja, „hamis tudatú” volt. Ezt a hamis tudatot a leninista párt élcsapatának kellett eloszlatni. Azokat, akik ellenálltak a kritika és önkritika módszerével zajló felvilágosításnak, egyszerűen hatástalanították, kiiktatták a rendszerből. Vannak, akik még ma is hisznek abban, hogy a megvalósult állatarcú kommunizmus képes emberarcú szocializmussá alakulni. Az új Lenin-szobor kapcsán a Kossuth Rádió betelefonálója állította, hogy a Lenin által megálmodott kommunizmus még nem valósult meg. Nem hittem a fülemnek! Persze, csak Sztálin elrontotta, ahogy az én nemzedékem is tanulta. Az idealizált Lenin a valóságban rögtön az államcsínye után ilyeneket mondott és írt: