A jelenlegi nyugdíj-szisztéma egyik legnagyobb hibája a rugalmatlanság, a merevség.
A portfolio.hu gazdasági portálon olvastam, hogy egy PwC (Pricewaterhouse Coopers) felmérés és egy korábbi OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, amelynek Magyarország is a tagja) kutatás szerint nagyon jelentős nyugdíjkorhatár-emelés jöhet Magyarországon az elkövetkező időszakban. A PwC felmérésének eredménye azt vetíti előre, hogy 2030-ra 70 évre emelkedhet az öregségi nyugdíjkorhatár Magyarországon, míg az OECD direkt módon a várható élettartam növekedéséhez kötné a nyugdíjkorhatárt.
Magyarországon 2022. január 1. napjától egységes (férfiakra és nőkre egyaránt érvényes) teljes jogú öregségi nyugdíjkorhatár lesz érvényben, 65 évben meghatározva. Az elmúlt évtizedben végrehajtott korhatáremelés tehát két év múlva érkezik egy fontos pontjához (65 év), és én is biztos vagyok abban, hogy a folyamatnak nem lesz vége. A kedvezőtlen demográfiai helyzet és az emelkedő várható élettartam (és még sok más ok) a jövőben további korhatár-növelést tesz majd szükségessé. A kérdés az, hogy milyen környezetben és milyen ütemben történik ez meg, illetve a korhatár ügyét egy kiragadott tételként (intézkedésként) kezeljük-e, vagy az átfogó nyugdíjrendszer-módosítás egyik elemeként. Évek óta írom, hogy én a »rendszerben gondolkodás« híve vagyok, ezért az alábbiakban néhány fontos körülményre szeretném felhívni a figyelmet.
A témakörrel szorosan összefüggő személyi jövedelemadóztatásra dolgozatomban sajnos nem térhetek ki, mivel pillanatnyilag nem tudható, hogy egy 2022-es kurzusváltás esetén milyen szja-konstrukció lép hatályba. Nemcsak a kulcsok száma fontos, hanem például az is, hogy lesz-e adómentes munkajövedelem (például a minimális bér), vagy marad a mai elvonási mód. Az biztos, hogy a foglalkoztatáspolitikát, a személyi jövedelemadóztatást és a nyugdíjrendszert egymástól függetlenül kezelni nem szabad, gondoljunk csak az induló nyugdíjak megállapításának fontosságára, vagy a hosszú munkaviszony nyugdíjoldali kedvezményezésének mai mértékére. (40 év szolgálati viszony utáni többlet ledolgozott évek: plusz 2 százalék.)
A jelenlegi nyugdíj-szisztéma egyik legnagyobb hibája a rugalmatlanság, a merevség. Sokak véleménye (az enyém is), hogy a nyugdíjba vonulás alapfeltételeként 42-43 szolgálati viszonyt kell előírni (egységesen), és ami a rendszert elasztikussá teheti az az, hogy a mindenkor irányadó korhatár előtt 2-3 évvel vissza lehet vonulni. Ennek persze ára lesz: mondjuk évi 4-6 százalékos »büntetés« a megállapított nyugdíj tekintetében. Példa: 66 éves korhatár esetén már 63 évesen (42-43 év teljesítése után) nyugdíjba lehet vonulni, de 12-16 százalékos veszteséggel. Már a fentiekből is következik, hogy a »Nők 40« szisztéma kivezetése abszolút indokolt. Akik eddig igényelték és megkapták, azokat békén kell hagyni, de a jelenlegi igazságtalan és szakmailag védhetetlen jogintézményt meg kell szüntetni.
(MTI)
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Ne csodálkozzunk, hogy nem megy orvoshoz, akit azzal stresszelnek, hogy összeomlik az egész kóceráj. Francesca Rivafinoli írása.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
25 ember megmondta, hát nem hiszik el? De az is kiderült, hogy a ruandai katonai diktatúra már-már paradicsomi jogállammá nemesült. Varga Mátyás Zsolt írása.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Orbán Viktor leszögezte: „Aki azt állítja, hogy Magyarország területére belépett Aszad elnök, az vadászterületet csinált vagy akart csinálni Magyarországból.”
A pápai állam dolgozói sokáig kiváltságos helyzetben voltak, de ott is megszorításokat vezettek be.
