Nyílt levél Rapcsák Andrásnak

„Kedves András!

Személyesen keveset volt módunk beszélgetni, inkább távolról figyeltem szakmai karrieredet.

Most mégis klaviatúrát ragadok, hogy támogassalak abban a küzdelemben, amelyet belső meggyőződésből folytatsz Márki-Zay Péter polgármester módszerei ellen, melyekről jómagam is sok tapasztalattal rendelkezem. Képviselőként, majd polgármester-jelöltként rémisztő volt testközelből látni azt a manipulatív kommunikációt, amely egyszerre kirekesztő és megosztó, illetve mélységesen farizeus magatartás. És mindez a szeretet hatalmának hamis álarca mögé bújva...

Ez a képmutatás ugyanakkor rövid távon rendkívül eredményes, ugyanis az emberek felszínes ismereteire és mélységes indulataira alapoz, eszköztárában pedig arra, a manapság egyre ordítóbb jelenségre, hogy a józan, paraszti ész helyett az emberek csupán a monitorjuknak hisznek. Már-már az a megdönthetetlennek látszó igazság sem működik, hogy csak a szememnek és fülemnek hiszek. Szóval egy szélmalomharc időszakában jól esik számomra (remélem, egyre többünk számára), hogy kiáll valaki az igazáért, ráadásul szenvedélyesen, ügyszeretettől vezéreltetve. Nem akar Biszku Bélaként, lehajtott fejjel hallgatni.

Jogos önvédelmed egyúttal irányt mutat azoknak is, akik ilyen-olyan okokból elnézőek polgármesterünk vállalhatatlan ítéletalkotásai nyomán. Kötelességünk kiállni valami mellett, amiben hiszünk. Most én kiállok melletted, mert nemcsak osztozom a Téged ért méltánytalanságban, hanem azért is, mert büszkén köszön soraidban vissza a városunk iránt érzett tevékeny felelősségvállalás parancsa is. Az a szenvedély, amely hajtotta Édesapádat is. Ezt a szenvedélyt politikai ellenfelei sem vonhatták kétségbe sohasem!

Harminc év telt el a rendszerváltás óta. Szabadon választott polgármestereink közül ketten is sírig szolgáltak, de mindhárman nyomot hagytak maguk után szolgálatukkal. Nem lehet kétséges, ez a vásárhelyi hagyomány két éve megszakadt, csupán a körülmények és az idő kérdéses, mikor állíthatjuk újra a helyes irányba városunk szekerének rúdját. Sok veszteséget fogunk addig elszenvedni, de a város szeretetében ott lüktet őseink tisztelete, ahogy az új dolgok iránti kíváncsiság egyaránt. Remélem, Te ott leszel az új Vásárhelyt építők között!

Baráti üdvözlettel: Grezsa István”