„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
Jól lehet, hosszú időre az utolsó.
„Jobbikosok!
Ma, március 30-án történelmi jelentőségű szavazás, történelmi jelentőségű csata lesz a magyar parlamentben. Jól lehet, hosszú időre az utolsó. Akkor, amikor a világ és Európa kormányai vért izzadva küzdenek azért, hogy megfékezzék a koronavírus és a nyomában járó gazdasági válság pusztítását, Magyarország miniszterelnöke elérkezettnek látta az időt, hogy megkoronázza 10 éves rezsimépítését, és ezzel képletesen megkoronázza saját magát is. Ma a parlamentben szavazni fogunk arról a felhatalmazási törvényről, amely korlátlan időre ruházná fel korlátlan hatalommal Orbán Viktort, feljogosítva őt arra, hogy ezután akár a parlamentet is mellőzve rendeletekkel kormányozzon.
Aki ennél a szavazásnál szembemegy a kormánnyal és nemet mond a felhatalmazási törvényre, az az elkövetkezendő években meg fogja kapni a Fidesz-média minden szennyét. Leszünk – egyes helyeken már vagyunk – gyilkosok, hazaárulók, a vírusnak drukkolók és ki tudja még, kik. Nem a 10 éve kétharmaddal kormányzó, temérdek uniós forrást elverő, ellopó Fidesz lesz majd a hibás, amiért egy kivéreztetett gazdasággal, létminimumon tengődő magyarokkal, lerohasztott egészségüggyel nézett szembe Magyarország a válsággal, hanem mi, jobbikosok, ellenzékiek. És ma mégis megütközünk ezzel a velejéig romlott rezsimmel. Mert itt és most nem az számít, hogy mit írnak majd rólunk a szennylapjaik. És az sem számít, hogy milyen hazugsággal fogják majd rólunk teleplakátolni az országot. Sőt még az sem számít, hogy a hétfői csata után népszerűbb lesz-e a Jobbik vagy nem. Itt és most egyvalami számít: hogy bele tudunk-e nézni a gyermekeink szemébe a döntés után, hogy igen, én mertem nemet mondani a diktatúrára azért, hogy te egy szabad országban nőhess fel. Mertem nemet mondani, és nemcsak szavakkal, hanem akkor is, amikor tenni kellett, és vállalni minden idők talán legagresszívebb támadását, amit nem a láthatatlan Sorosnak, nem a magyarul se tudó migránsnak kell elviselnie, hanem nekünk, akik itt születtünk, itt nőttünk fel, és itt is fogunk meghalni. Meghalni úgy, hogy mi – szemben 133 gyáva fideszes képviselővel, akik Orbán szerint a legbátrabb magyarok – úgy emlékezhetünk majd évről évre október 23-án az ’56-os mártírokra, hogy elmondhatjuk, igen, mi is vállaltuk a harcot. Mi is szembenéztünk a rezsimmel, és nem futottunk el, nem mismásoltunk, nem kerestünk kibúvókat akkor, amikor meg kellett nyomni a NEM gombot. Tettük azt, amit egy jobbikosnak tennie kell a hazájáért.
Barátaim! Jöjjön, aminek jönnie kell. Legyünk méltók azokhoz a hősökhöz, akiknek az emlékműveit évről évre megkoszorúzzuk. Maradjunk együtt, zárjuk a sorokat, és nevessünk a rendszer szemébe. Tiszta lelkiismerettel és azzal a tudattal, hogy az igazak végül győzni fognak a hazugok felett.
Jakab Péter, a Jobbik elnöke”