De mi van, ha végül legyűr bennünket a betegség? A dolorista, szenvedésfixált Pascal itt van csak elemében – vigyázat: önimádat hizlalta huszonegyedik századi ösztöneinknek nem fog tetszeni, amit mond. Az Ima, amelyben a betegségek helyes használatát kéri Istentől nevű szövege tizenöt tételben botránkoztat meg bennünket. „Érzem, nem szerethetem a világot úgy, hogy eközben ne bosszantanálak Téged, egyben ne lennék a magam ártalmára és megszégyenülésére; és lám, még mindig a világban lelem kedvemet” – írja. És ismét eszünkbe jutnak azok a kétségbeesett műveletek, amelyekkel a világot – filmek, koncert, színház, aerobikedzés, pszichoterápia, munkahelyi meetingek és így tovább – igyekezzük átmenekíteni a járványhelyzet egyre kaotikusabb frontvonalain. (Jóllehet ezek a műveletek, mint a szépemlékű Korom Mihály fogalmazna, emberileg érthetők… – érezzük fontosnak hozzátenni. De hát Pascal pont ezektől a jóllehet-ektől próbálna megszabadítani bennünket.)
A betegség, a fájdalmak nyilvánvalóvá teszik, „kiábrázolják” lelki bajainkat, mondja Pascal. Alkalmat nyújtanak arra, hogy észrevegyük azt, amit nem éreztünk lelkünkben, „jóllehet teljes volt nyomorúsággal és be volt borítva fekéllyel.” „Legyen boldogságos az én testem is, nem önmagáért, nem is azért, amit magában foglal, hiszen mindez haragodra érdemes; hanem ama számos betegségért, amit hordoz, mert egyedül ezek lehetnek méltók szeretetedre.”
Pascal tehát egyetlen könnyű mozdulattal kifordítja a mai hétköznapok minden részletéből kiáltó Weltanschauungot,
a self-help kultúrát, négy égtáj Oprah Winfrey-jeit és Oravecz Nóráit;
azt állítja, hogy a betegség, a kínok sora, a romlás élménye jelenti az esélyt az igazi, az egyedüli önmegvalósításra. Épp ezért a betegségnek nem kell bánatra okot adnia: „Uram, vedd el tőlem a fájdalmaim okozta szomorúságot, melyet önszeretetem kényszerítene rám.”
Félreértés ne essék: Pascal épp úgy nem kívánta magának a testi romlást, ahogyan az önmagáért való egészséget sem. Nővére, Gilberte Pascal, avagy Madame Périer részletdúsan számol be arról, hogy az Ima… megírásának időszakában Pascal folyamatosan betegeskedett, kínjait viszont rendíthetetlen türelemmel viselte, és a legfájdalmasabb gyógymódoknak is alávetette magát, hogy egészsége helyreálljon, és minden energiáját bevethesse a szellemi munkába. A teljes gyógyulás viszont – vélték az orvosok – épp a szüntelen szellemi koncentráció felfüggesztését kívánta.