Digitális válság vagy fejlődési lehetőség?

A hazai oktatást körülbelül úgy érte a digitális munkarend, mint egy tartalékokkal nem rendelkező, carpe diem életet élő fiatalt, aki ugyan tudja, hogy gondolni kellene a holnapra, de előrelátó-képességének hiányában váratlanul gödörbe süpped. A rendszer mégis működni látszik.

Hazánkban a digitális oktatás gyakorlata ugyanis az általános és középiskolákban az eseti projektfeladatokon kívül ritkán jelent meg. A mindennapi pedagógusi eszköztárban elvétve volt megtalálható, és akkor is jellemzően inkább a X és Y generációs pedagógusok körében. A korszerű tanítási módszerek alkalmazása egyelőre leginkább a tanár személyes érdeklődési körének, életviteléből adódó digitális jártasságának vagy a tanított tárgy sajátosságainak függvénye – informatikai, műszaki területen oktatók eddig is előnyben voltak.

Az általános oktatási körülményekről reális képet festve talán megengedhető a következtetés: infrastrukturális felkészültség és erre épült pedagógiai módszertan hiányában 

Az otthon rekedt tanárok saját kreativitásukkal egyenes arányban igyekeznek megoldani a rájuk zúdult feladatot. Persze felfoghatjuk úgy is, „naná, hogy nincs” ilyen módszertan a gyakorlatban egyelőre, hiszen nem levelező-távoktatási munkarendre szakosodtak az általános és középiskolák, hanem mindennapi, személyes kontaktusra. Továbbá nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a generációs űrt sem, amely a gyakorló pedagógusok nagy hányada és a diákság között húzódik, elsősorban a digitális eszközök ismeretét, használatuknak jellegét tekintve.

De pánikra az eddigi tapasztalatok alapján nincs okunk, sőt, inkább mondjunk hálás köszönetet minden pedagógusnak, oktatónak a kreatív megoldásokért! A világjárvány okozta kényszerhelyzet ugyan hirtelen csapott le, de lendíthet valamit az oktatásügy általános összképén is: lehetőség nyílik a digitális módszertan általános fejlesztésére.
 
Pár évvel múlva talán nem lenne ilyen gondunk, hiszen addigra bizonyára mindenki zsonglőrként fog lavírozni az applikációk, programok, videók és chatprogramok világában. De egyelőre éppen az az átállás zajlik, amikor a kicsik segítik az időseket, mikor-hogyan-hova kell belépni és kattintgatni. A társadalom átalakulásából adódóan a Z és Alfa generációs fiatalok, gyerekek nevelkedésének, szocializációs sajátosságának hatásai 

Egyelőre ugyanis még nem sikerült az oktatás általános rendszerébe átültetni a mai információs társadalomban rutinszerűen használt eszközök (szoftverek, applikációk, programok) alapértelmezett, készségszintű alkalmazását. 

A karantén és home office idején egyelőre csak megfigyelői szerepből reflektálva a szülői és pedagógusi kihívásokra: szorítok mindenkinek, aki most egyszerre teljesíti kötelességeit mint munkavállaló és szülő, esetleg pedagógus. Rajtuk áll vagy bukik az oktatás jelene, sőt, egy kicsit a jövője is.