Az értékláncok és az EU gazdasága

A német gazdaság a hatodik legnagyobb a világon és a legnagyobb Európában. Mindenkori helyzete nem csak az eurózóna, hanem az egész EU teljesítményére jelentős hatással van.

A német járműipar, amely  az EU gazdaságának domináló ágazata, már a virusválság előtt is bajban volt. Az erőteljesen exportorientált ágazat piacai az amerikai-kinai kereskedelmi háború, a Brexit és az európai gazdaság növekvő bizonytalaságai miatt már 2019-ben szűkülni kezdtek. A problémát tetőzte, hogy a koronavírus járvány következtében ellehetetlenülő import beszerzések működésképtelenné tették a szétterjeszkedett értékláncokat. Ezért le kellett állítani az összeszerelő üzemeket, ami azon országok számára különösen nagy gond, ahol ezek az üzemek működnek, és szerepük jelentős a gazdasági szerkezeten belül.  

Az elemzők rendszeresen figyelmeztetnek arra, hogy az erőteljes exportorientáltság bármilyen nemzetközi piaci zavar esetén megbosszulja magát. Ilyen nemzetközi piaci zavar volt már a kínai-amerikai kereskedelmi háború, és a Brexit is, amelyek következtében a német feldolgozóipar már  a koronavírus járvány előtt is gyengélkedett.

Az Európai Járműgyártók Szövetsége (ACEA), amely az Európában működő 16 legnagyobb járműgyártó céget képviseli,  március 25-én jelentette, hogy a gyártás és értékesítés szinte teljesen megállt. Az ACEA általános igazgatója így fogalmazott: ez a válság a valaha megtörténtek legrosszabbika. Megoldásához az EU-vezetőktől és a nemzetállamoktól is maximális segitséget kért. Az elemzők azonban távolabbra is néznek, és arra figyelmeztetnek, hogy egyrészt a járműipari láncoknak is el kellene gondolkodniuk azon, hogy máshogyan szervezzék a termelésüket, és ne rendeljék azt alá alapvetően a költségminimalizálásnak. Másrészt a nemzetállamoknak is fel kell tenniük maguk számára a kérdést, hogy szabad-e egyetlen, békeidőben jól működő, de rendkivűl válságérzékeny ágazattól függővé tenniük a gazdaságot. Továbbá felhívják a német döntéshozók figyelmét arra is, hogy a fiskális politikának több figyelmet kellene fordítania néhány, nemcsak a német gazdaság, de az EU egésze szempontjából is kívánatos beruházás finanszírozására. Ezek a beruházások a válság idején különösen fontosak, mivel egyrészt munkahelyeket teremtenek, másrészt erősítik a jövőbeli válságállóképességet. 

Egy friss elemzés (For a Sound Fiscal Policy: Enabling Public Investment. IMK Macroeconomic Policy Institute. 2020. március) arra mutat rá, hogy amíg a német GDP az 1991 évi szinthez képest 2017-re közel 50%-kal nőtt meg, addig a nettó állami vagyon értéke csupán 5% körüli értékkel gyarapodott. Ennek egyik oka az elmaradt infrastrukturális beruházások. Az elemzés szerint az állami és önkormányzati infrastruktúra ma már nem felel meg a modern gazdaság igényeinek. Az infrastruktúrát tágan értelmezve azonnali állami beruházásra van szükség nemcsak az úthálózat korszerűsítésébe, de – a jövőre való jobb felkészülés érdekében –a tudásszektorba, vagyis az oktatásba, kutatás-fejlesztésbe és a digitalizációba is. Ezt az igényt az Eurostat adatai is igazolják. Németország kevesebbet költ oktatásra GDP-je és teljes állami kiadásai arányában, mint több más fejlett gazdaságú ország, sőt még a V4-ek közül is 3 országban jobbak az adatok.

De elmaradása van a felnőttképzés területén is. Az Eurostat 2018. évi adatai szerint a 25-64 éves korcsoporton belül a továbbképzésben résztvevők aránya Németországban meglepően alacsony.

A továbbképzés fontosságát a digitalizációs tudás általánossá tételének szükségessége különösen indokolja. A humán vagyon általános képzettségén is tükröződnek az említett problémák: a német értékek ismét alacsonyak. 

Az adatok és a helyezések bizonyítják, hogy a német államnak a jövő érdekében többet kellene beruháznia a tudásszektorba. Ez a járműipar megújulása és általában a német gazdaság innovativitásának növelése szempontjából  is szükséges lenne.  Ma már az EU egésze lemaradóban van versenyképességben és innovációban a világban. Fontos lenne ezért, hogy legerősebb gazdasága, a német gazdaság megerősödjön, nagyvállalatai pedig versenyképességüket elsősorban ne a válságérzékeny költségoptimalizáló értékláncokon keresztül erősítsék. Az állami fiskális politika pedig az infrastruktúra korszerűsítésével is támogassa nemcsak az ipar, de a többi ágazat  fejlődését is.