Röhejes ellentmondások, Kína-szindróma az ellenzéki sajtó járványkezelésében.
„Hargitai Miklós nyitotta ki a szemünket még szombaton, amikor megírta korszakos jelentőségű cikkét a Népszavában. Hargitai az eszme hű harcosaként a valóság eleven húsába vájja körmét, hogy fájjon a diktatúrának: »Magyarország most valahol ott tart, mint a Kínai Kommunista Párt januárban, amikor fölismerte, hogy a hallgatással nem lehet megállítani a járványt.« Ez itt Kína! És nekünk, elvtársak, ma már nem Kínára kell vetnünk vigyázó szemünket, hanem Berlinre, Brüsszelre és Stockholmra. Helyesen ismerte fel tehát Hargitai elvtárs a lényeget: »A sajtó maradék részére óriási felelősség hárul. […] Az emberek hiteles, hasznos információkra vágynak, hogy megalapozottan hozhassák meg az életükre vonatkozó döntéseket; eljött az a pillanat, amikor nem fogadják el a kétféle valóságot, és ha dönteniük kell, akkor nem az álhíreket választják.«
Hargitai elvtárs kiváló eszmefuttatása annyira magával ragadott engem is, hogy a hétvégén akkurátusan és figyelmesen elolvastam a »sajtó maradék részét.« Nyugodtan állíthatom, hogy megvilágosodtam. Úgy hullt le rólam az álhír, mint Hargitairól a maradék józan ész a boldog ellenzékiségben. El is határoztam, megosztom önökkel a hétvége ellenzéki sajtójának híreit és véleményeit, lássák önök is, mennyire egyértelmű, kristálytiszta és világos az a világ.
Lássuk először, hogy is csinálják ott, ahol nem a kínai példát követik, például a tökéletes, liberális mintaállamban, Svédországban: »Koronavírus: Svédország leáll a széles körű teszteléssel és a számok közlésével.« Ezt adja hírül az Index 14-én szombaton 12 óra 22 perckor, és azonnal érezzük a szégyent a magunk »titkolózása« miatt. A cikkből aztán megtudjuk: »Svédországban elérte a koronavírus-fertőzés azt a szintet, amikor már nemcsak egy-egy elszigetelt esetről vagy fertőzési láncról beszélhetnek, hanem már szabadon terjed a járvány az ország lakosai között, ezért a svéd közegészségügyi hatóság azt a meglepő döntést hozta pénteken, hogy felhagynak a széles körű teszteléssel és a fertőzöttek számának napi közlésével. […] A szervezetet vezető Anders Tegnell ugyanis úgy véli, hogy az intézkedések a fontosak, nem pedig a számadatok, főleg hogy könnyen lehet, már most is sokkal nagyobb mértékű a fertőzés, mint ahogyan azt gondolják.«
Ugye önökben is összeállt a kép? Az Orbán-diktatúrában napi szintű a tájékoztatás és az új adatok közlése, ezt az ellenzék kevesli, ahogy a tesztelések számát is, és helyesen rávilágít a tényre, miszerint ez a Kínai Kommunista Párt tempója. Ezzel szemben a művelt Nyugaton, például Svédországban egyáltalán nem tájékoztatnak és nem tesztelnek, mert ott tudják, mi a helyes. Azt is megtudjuk a cikkből, hogy »Svédország a legfertőzöttebb európai országok közé tartozik«, ami azért fontos, mert az ellenzéki sajtó megírta, hogy teljes ostobaság az összefüggés keresése a migráció és a járvány között, hiszen – írták ők – »például az egyik legbefogadóbb országban, Svédországban alig van fertőzött.«”