Az egész világot felforgató koronavírus-járvány miatt jelentősen átalakult a magyar közoktatás. Hogyan látja, sikerült a gyors átállás?
A magyar pedagóguskar jelesre vizsgázott. Boldog vagyok, illetve nagy megnyugvással tölt el ez a tény, hiszen a múlt hét pénteki bejelentés után még hétfő előtt több mint 250 ezren kattintottak a KRÉTA (Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer – a szerk.) oldalára, ahonnan aztán a szükséges információkat megszerezve a hét elejétől nagy erőkkel elkezdődhetett a tanítás. Az, hogy a magyar tanártársadalom ilyen fantasztikusan reagált, világosan megmutatja a felelősségérzetüket. A tanártársadalom legjava arról tett világos tanúbizonyságot, hogy tanítani akar. Nem dőlt be semmiféle provokációnak, tiltakozásnak vagy tüntetésnek… Az igazán lelkiismeretes pedagógus szeme előtt mindig az lebeg, hogy tanítani kell. És most ez történik: Európában szinte egyedülálló módon, a minisztérium Magyarországon napok alatt megszervezte az oktatást, amely – természetesen – döcögve indult, de egyre jobb az egész rendszer működése. Azt hiszem, ennél élőbb példa nem is kell arra, hogy a magyar társadalom pedagógusok által képviselt része mekkora felelősségről tesz most tanúbizonyságot.
Lehet-e a most bevezetett, digitalizált oktatásnak hosszú távú, össztársadalmi hatása?
Egészen biztosan lehet, hiszen ez a helyzet több mindenre is rámutathat, például arra, hogy a tanár személye pótolhatatlan az iskolában. Nem lehet tehát facilitátornak, olyan kisegítő személyzetnek tekinteni, aki csak figyel és támogat, esetleg nézi, mit csinál a gyerek – bizony szükség van a közvetlen tanári jelenlétre, irányításra és példamutatásra, vagyis mindarra, ami miatt az iskola csak tanár és diák együttműködésének eredményeként képes hatékonyan működni.