„A bemutatott okok, a lehetséges forgatókönyvek és a szexuális erőszak létrejöttét a római-katolikus egyházon belül előidéző tényezők egyáltalán nem országspecifikusak, hanem minden régióra, minden kontinensre és minden országra jellemzőek. Így az az idehaza is oly gyakran hangoztatott érv, miszerint a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális erőszak a dekadens, nyugati egyházak problémája, hamis és megtévesztő.
Ahogy Zollner fogalmazta: ez az érvelés csupán eltereli a figyelmet arról, hogy az egyház életében vannak olyan nyilvánvaló tényezők, amelyek kedveznek a visszaéléseknek, vagy ezek leleplezését és megbüntetését gátolják, illetve akadályozzák. Így sajnos nem tudom megnyugtató sorokkal zárni a cikkemet.
Hiszen önmagában az a tény, hogy Magyarországon nem indított még a katolikus egyház vizsgálatot a szexuális visszaélési ügyekkel kapcsolatban, és a közvélemény, a hívek maguk is csupán azokat az adatokat ismerik, amiket a sajtó feltárt, egyáltalán nem ad okot semmilyen bizakodásra.
Az engem személyesen megkereső áldozatokkal folytatott beszélgetések alapján úgy gondolom, hogy bizony itt lenne már az ideje ezzel a témával a maga súlya szerint foglalkozni. Hiszen, ha az egyház maga nem indul el a változás útján, nem akarja a tisztulást, akkor az majd súlyos botrányok és veszteségek által fog végbemenni.
Ami személyesen engem illet, továbbra is vállalom, hogy meghallgatom az áldozatokat, akik engem megkeresnek. Ahogy Robinson püspök fogalmazta: »Mert aki azoknak az embereknek a szenvedéstörténeteit hallgatja meg, akiket gyermekként szexuálisan bántalmaztak, az Jézusnak a bennük tovább folytatódó szenvedéstörténetét hallgatja meg.«”