A beletörődés alaptanterve

„Az alaptanterv a 2012-ben bevezetetthez képes valóban új, a Csépe Valéria vezette munkacsoport által a kormány asztalára letett törvénytervezethez képest pedig csak annyiban, hogy abba a hazafiasság jegyében belepiszkáltak. Ennek a tervezetnek a totális módosítására nem került sor, még ha erre következtethettünk is a kormányzati megszólalásokból. Az új Nemzeti Alaptanterv törvényerőre emelkedése óta a bírálatoktól és a koncepció védelmétől volt hangos a közélet - legfeljebb az az új helyzet tudja lecsendesíteni, amelyet a koronavírus és a digitális oktatás előzmény nélküli beindítása teremtett.

Aki figyelemmel kísérte a vitát, az érzékelhette, hogy egy a NAT előkészítésében résztvevő kormánypárti kisebbség áll szemben az előkészítésbe nem bevont többséggel. Ez azt is igazolja, hogy a valódi társadalmi párbeszéd (társadalmi vita) ezúttal is elmaradt. Így a szakmai - és egyben ideológiai - szembenállás csak erősödik, annak ellenére, hogy a magyar irodalom tantárgy kerettantervébe például becsempésztek néhány írók azok közül is, akiket a szakma az alaptantervből hiányolt.

A vitát persze okafogyottá tette időközben, hogy a miniszterelnök már kimondta: esze ágában sincs azt visszavonni. Mivel egy stratégiai ágazatról szóló, mégis a szükségesnél jóval kisebb körben előkészített dokumentumról beszélünk, a kijelentése elfogadhatatlan. Olyan dokumentumról van szó, amely hosszútávon meghatározza (meghatározhatja) társadalmunk jövőjét. Nagy a felelősségük mindazoknak, akik részt vettek a NAT kidolgozásában, habár túlnyomó többségük arccal és névvel két éven keresztül nem vállalta föl ezt a felelősséget. Néhányuk nevét - abszurd módon csak egy országgyűlési képviselő hivatalos tudakozódása nyomán - mára megismerhettük, de az is jellemző, kiket "adtak ki", és kiket nem neveztek meg.”