„De Merkel menekültpolitikája megérdemli, hogy ne csak az AfD fényében vizsgáljuk. »Aki szükség, háború és politikai üldöztetés elől menekül, annak a genfi menekültegyezmény, a menedékjogunk és az Alaptörvényünk első cikke alapján segítséget vagyunk kötelesek nyújtani – függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem« – mondta 2015 szeptember 4-én este egy CDU-rendezvényen, Kölnben. A vendégek tapsban törtek ki, nem sokkal később pedig eldöntötte a szövetségi kormány, hogy nem tartóztatják fel a menekülteket a határon.
Lehet arról veszekedni, hogy Németországnak és Európának mit kellett volna tennie azelőtt, vagy hogy miért hagyta cserben majd' minden EU-tagállam Németországot ebben a szituációban. Merkel döntése nem volt alternatíva nélküli. De ez volt a lehető legjobb. A nagylelkűség aktusa volt a német történelem és az NDK tapasztalataival fűszerezve, részvéttel meghatározva.
Néhány nappal azelőtt mondta el Merkel azt a híres mondatot, amivel egy csapásra hazugsággá nyilvánította a régi kritikát, ami szerint ötlettelen és tétovázó lenne: »Németország egy erős ország. Amikor ezekkel a dolgokkal foglalkozunk, az lebegjen a szemünk előtt: annyi mindent megoldottunk már – ezt is megoldjuk!« Ez a legszebb háromszavas mondat, ami Willy Brandt »Több demokráciát akarni«-ja óta német kancellár szájából elhangzott – Helmut Kohl »Így tovább, Németország«-jának optimista önbizalmával behálózva. Ez Merkel hagyatéka.
És: naná, hogy ezt is, és minden mást is megoldunk. Csak Angela Merkel nélkül nem lesz könnyebb.”