Sztójay sem csinálta volna szolgalelkűbben

„Évek óta tart a huzavona az Orbán-kormány és az európai politika között arról, hogy mi fér bele a demokráciába és jogállamiságba, vagy, hogy hol húzódnak vörös és mindenféle más színű vonalak. Mi pedig, akik állampolgárként elszenvedjük a Fidesz országlását, gyakran hivatkozunk is azokra az elvekre, ideákra és vonalakra, amelyekről a nyugati politikusoktól hallunk, arra gondolva, hogy ennél tovább már tényleg nem lehet menni, ez már tényleg ki kell, hogy verje a biztosítékot. Aztán azt látjuk, hogy nem veri ki a biztosítékot sem a közmédia lenyúlása, sem a minden képzeletet felülmúló agymosás, nem vált ki többet egy kósza ejnye-bejnyénél az OLAF-jelentés semmibevétele, a gátlástalan lopás, szóra sem érdemes a legnagyobb ellenzéki pártra kiszabott gigabírság, ahogyan a választások módszeres elcsalása sem.

A CEU elüldözéséről végül kiderül, hogy csak egy apró politikai vita, szinte semmiség ahhoz képest, amikor Jean-Claude Junckert főgonoszként plakátolják ki országszerte (na jó, az lehet, tényleg fájt valakinek… Junckernek bizonyára). Pár szörnyülködő cikk néhány nyugati lapban és ennyi. Nem tartott számot túl nagy érdeklődésre a nyugati politikában az sem, amikor Orbán Viktor úgy döntött, hogy bedarálja a Magyar Tudományos Akadémiát és a magyar értelmiséget úgy általában. Aztán tegnap megláttuk a hírt, hogy a kutatóintézetek einstandolása után a »Nemzeti Tudománypolitikai Tanács« társelnöke bizony nem más lesz, mint Günther Oettinger volt európai biztos, német CDU-s politikus.

Igen, az az Oettinger, aki jóváhagyta a közműcégek felvásárlását, és a paksi bővítésről is tárgyalt az Orbán-kormánnyal, és aki szerint a megújuló energiaforrások túl költségesek – nesze fideszes zöldprogram, nesze haladás…
Igen, az az Oettinger, aki éppen két éve, 2017. február 28-án a német gazdasági napilapban, a Handelsblatt-ban arról értekezett, hogy igazán nem volna jó ötlet az uniós pénzeket politikai alapon megvonni a demokratikus jogelveket lábbal tipró országoktól, hiszen azok nagy része úgyis Németországba vándorol vissza, mert a pénzből német termékeket, szolgáltatásokat vesznek. Értjük ugye? Ideküldik a pénzt, hivatalosan azért, hogy felzárkózzunk, gyakorlatilag pedig azért, hogy miután a hazai oligarchák levették a részüket, német árut vásároljunk. Felzárkózás? Jóléti társadalom? Európai életszínvonal? Ugyan!

Nekünk mától Günther Oettingerünk van, aki majd a magyar tudomány vezetőjeként bizonyára megfelelően gondoskodik róla, hogy Magyarországon még véletlenül se történjen semmi olyan, ami a német ipari lobbi érdekeit zavarná. Hogy mindenki értse: nem kellenek Magyarországon tudósok, sem polgárok, csak olcsón halálra dolgoztatható rabszolgák, akiknek napi 12-14 óra munkáért elég az elértéktelenedett forintban leszámolt nettó 120 ezres bér, és garantáltan nem sztrájkolnak. Ha pedig valaki mégis kitörne, akkor nem kellenek önálló tudományos eredmények, magyar feltalálók, elég, ha a német cégeknek valaki olcsón megtervezi azt, amire szükségük van. Ez Orbán Viktor áruja, ezzel házal nyugaton, és ezért tűrik meg az Európai Néppártban is.”