„A kormány az októberi budapesti vereség után azt ígérte, korrekt partnerségre készül a város ellenzéki vezetésével. Hogy ennek tanúbizonyságát adja, úgy módosították az iparűzési adó felhasználásának szabályait, hogy azzal meg is kötötték az önkormányzat kezét. A kukaholding úgy csinál, mintha fizetni akarna, de csak azért nem teszi, mert »hanyagságból nem kapott számlákat«, izzadjanak a szemétszállításért felelősek, ha nem akarják szemeteszsákokba fullasztani a várost. Alacsonyra szorítják a városvezetés költségvetését, amiből legfeljebb csak a kötelező szolgáltatásokra futja, közben úgy tesznek, mint az, aki az asztal felett mosolyog a partnerére, de alatta jó nagyot rúgna a lábába. Budapest nem fog uniós források nélkül maradni a következő években, mondják nyilvánosan, de titokban az ellenkezőjéről tárgyalnak. Mit tehet a másik? Saját kapcsolatokat igyekszik kialakítani az unióval. Hogy erről mit gondol a hátunk mögött a világ? A Várban tesznek mások véleményére.
De térjünk vissza a Lánchídhoz. A felújítás tervét már a korábbi vezetés is asztalra tette, de olyan ajánlatokat kapott, amelyek jóval meghaladták a kormány által jóváhagyott hatmilliárdos keretet. Most a dolog egyre sürgetőbb lett, már súlykorlátozásra is szükség van, a felajánlott pénz nyilvánvalóan kevés. Mindenre lehet megoldást keresni, üzente a helytartó, és azt javasolta a városvezetésnek, hogy lépjen fel a túlárazás ellen, mutassák meg, ők képesek az elődeiknél olcsóbban elvégeztetni a munkát.